Pszichológia Klub

Mindenki jó valamiben. Ennek felfedezése, kiteljesítése és fejlesztése azonban önmagában nem elég. Ahogyan a képességünk másokkal való összemérése, versenyeztetése sem jó stratégia. Nem azt kell ugyanis néznünk, hogy miben vagyunk jobbak, mint mások, hanem, hogy mire tudjuk használni ezt a másoktól megkülönböztető képességünket. A tehetségünk ajándék. Eszköz, melynek révén adhatunk a közösség tagjainak. Mód, mellyel hozzátehetünk valamit a világhoz, melynek részei vagyunk. Lehetőség arra, hogy olyasmit alkossunk, teremtsünk, hozzunk létre, mely túlmutat rajtunk. A tehetség kifejezésre juttatása az első lépése az önmegvalósításnak, mely a szükségleteink hierarchiájának egy olyan magas foka, ahová nem jutunk el mindannyian, pedig a lehetőség bárki számára adott volna. A VÁRAKOZÁS CSAPDÁJA
Mindaddig, míg várok valamit az élettől, szükségszerűen csalódni fogok. Csalódni, hiszen az aktív cselekvés helyett, a passzív várakozást választom. Várom, hogy a sorsom jobbra forduljon, hogy meglássanak, felfedezzenek, elismerjenek,értékeljenek, megszeressenek, miközben én magam mindezért semmit sem teszek.
Abban a pillanatban azonban, ahogyan megváltoztatom az attitűdömet, s ahelyett, hogyén várnék bármit is, inkább azt nézem, mit adhatok, máris cselekvő személlyé válok, aki képes változtatni aktuális helyzetén.
A cselekvésen keresztül adhatok, a cselekvésen keresztül kapcsolódhatok másokhoz, a cselekvés teremti meg a közös élmények átélésének, valamint a személyes fejlődéshez nélkülözhetetlen visszajelzésekmegtapasztalásának lehetőségét.

A CSELEKVÉSBEN REJLŐ LEHETŐSÉG
A cselekvés tehát lehetőség a változásra, a fejlődésre, a hasznosulásra. Ebben a folyamatban pedig meghatározó szerepet játszik a tehetségünk. Legtöbbünknek még sincs pontos képe arról,miben rejlik a világhoz hozzáadott értéke.
Vajon honnan tudhatom, hogy miben áll a tehetségem?
A tehetségünk felfedezéséhez elsősorban tapasztalásra van szükség. Minél több helyzetben kell próbára tennünk a képességeinket ahhoz, hogy kiderüljön, mi az, ami számunkra másokhoz képest könnyebben megy.
Meglehet, hogy ennek körvonalai már gyermekkorban kirajzolódnak. Elképzelhető, hogy a tehetségünk felfedezéséhez elhivatottságunk, vagy érdeklődésünk követésén keresztül vezet az út.

Lényegében mindegy, hogy mikor, és milyen keretek között jutunk el a felismerésig, a fontos az, hogy miután ráébredtünk, hasznosítsuk azt.
Engedjük, hogy feltöltsön bennünket, s örömöt szerezzen másoknak. Beszéljünk, tanítsunk, kutassunk, értelmezzünk, elmélkedjünk, szemléltessünk, táncoljunk, sportoljunk, fessünk, zenéljünk, énekeljünk, szervezzünk, barkácsoljunk, építsünk, szereljünk, alkossunk, játsszunk, meséljünk, nevettessünk, szórakoztassunk, süssünk-főzzünk, óvjunk, gondoskodjunk… Adjunk. A TEHETSÉG ISMÉRVE
A tehetség nem feltétlenül egy különleges képesség vagy adottság. Megbújhat egy mindennapi cselekvés mögött is. Tehetséggé attól válik, hogy míg gyakorlása számunkra magától értetődő, s örömöt okoz, addig másoknak komoly kihívást jelent.
Ha sikerül felismernünk, miben rejlik a mi egyedi tehetségünk, lehetőségünk nyílik annak fejlesztésére, majd tudatos művelésére, melynek révén az értékteremtés és hasznosulásszellemében másokat is megajándékozhatunk vele. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

Mi az, amiben gyermekkorunktól kezdve különösen jók vagyunk?
Mi az, ami más számára komoly erőfeszítést jelent, nekünk azonban könnyen megy?
Mi az, ami örömet okoz, s egyben értéket is teremt?
Mi az, ami révén másoknak adni tudunk?
Mi az, ami energiát ad nekünk, miközben feltöltünk vele másokat?
Mi az, amiben a fejlődést nem kényszerű elvárásként, hanem inspiráló lehetőségként éljük meg?
Mi az, amiben megtaláljuk önmagunkat?