Pszichológia: Legújabb szenvedélyünk: a munkamánia

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 3972 fő
  • Képek - 278 db
  • Videók - 496 db
  • Blogbejegyzések - 637 db
  • Fórumtémák - 119 db
  • Linkek - 1130 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 3972 fő
  • Képek - 278 db
  • Videók - 496 db
  • Blogbejegyzések - 637 db
  • Fórumtémák - 119 db
  • Linkek - 1130 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 3972 fő
  • Képek - 278 db
  • Videók - 496 db
  • Blogbejegyzések - 637 db
  • Fórumtémák - 119 db
  • Linkek - 1130 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 3972 fő
  • Képek - 278 db
  • Videók - 496 db
  • Blogbejegyzések - 637 db
  • Fórumtémák - 119 db
  • Linkek - 1130 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

A munkamánia jelenségének vizsgálata viszonylag új területet képvisel a pszichológia tudományán belül. Maga a jelenség nem új, csupán a fogalom, ami a nyugati országokból szivárgott be hozzánk. Külföldi kutatásoknak köszönhetően állnak már rendelkezésünkre eredmények is, de Magyarországon a jelenség vizsgálata egy új szakmai feladat, eddig kutatások a témában nem nagyon voltak. A fogalmat hiba lenne röviden és tömören definiálni, mert mögötte egy igen érdekes jelenséggel találkozhatunk, melyre az eddigi vizsgálódások eredményei alapján több értelmezés is született. Lássuk hát, mit is takar a „munkamánia” fogalma!

 

A munkamánia, mint szenvedélybetegség

Egyes szakértők szerint a munkamánia veszélyes jelenség. Oates (1971, idézi Harpaz és Snir, 2003) szerint a lényege az, hogy a munka szerepe az egyén életében túlzott hangsúlyt kap, aminek következtében az érintett elhanyagolja egészségét, saját jóllétét, interperszonális kapcsolatait, szociális szerepeit, feladatait. Mosier (1983, idézi Harpaz és Snir, 2003) szerint a munkamániás minimum 50 órát dolgozik hetente. Kérdés azonban, hogy valóban csak a munkával töltött idő-e a lényeg. Nagy valószínűséggel nem. 

Az érzelmi töltet is igen fontos: a munkamániának ugyanis része egy olyan sajátos hozzáállás a feladatokhoz, ami miatt azt mondhatjuk, hogy a munka az egyén szenvedélyévé vált, és ennek következtében a szenvedélybetegség klasszikus tünetei is felismerhetők nála (Németh és Gerevich, 2000)

 

Ilyenkor az extrém módon teljesítményorientált, munkacentrikus viselkedésmód az egyén szükségletévé válik, minden igényét a munkán keresztül akarja kielégíteni. A munka lesz az örömszerzés és az önmegvalósítás fő eszköze. Kifejezetten veszélyes a jelenség, és nagy odafigyelést igényel, ugyanis a munkamániás függőségét – szemben más szenvedélybetegségekkel – még társadalmi elismerés is övezi. A nyugati társadalom – a szakemberek szerint – ezt az addikciót nemcsak tolerálja, hanem kifejezetten erősíti is (Füredi és Füredi, 2000).

A sokat dolgozó embereknek nagy a presztízse, így a betegség diagnosztizálása nem olyan egyszerű, mint a többi függőség esetében. További nehézség a diagnosztizálás során, hogy ennek a szenvedélybetegségnek – ellentétben a többivel – nincs jellegzetes biológiai/kémiai háttere.

Marton (2008) idézi Dr. Poppelreuther – a téma jeles kutatójának – definícióját, aki a munkamániát klasszikus szenvedélybetegségként értelmezte, és a következő sajátosságokra hívta fel a figyelmet:

  • Az érintett személy a munka megszállottja, gondolatai is, tevékenységei is jórészt a munka körül forognak.
  • Sem idői, sem mennyiségi szempontból nem képes koordinálni saját munkavégzését. Lényegesen több munkát végez, mint amit kellemesnek érez, de képtelen kevesebbet dolgozni. Ettől szenved, rosszul érzi magát.
  • A munkával soha nem képes leállni, a hétvége, a nyaralás számára szenvedés.
  • Ha nem dolgozik, elvonási tüneteket produkál, amelyek akár komoly pszichoszomatikus tünetek formájában is jelentkezhetnek. (Sokan ebben a fázisban fordulnak először orvoshoz.)
  • Annak érdekében, hogy újra és újra elérje a „munka öröme érzést”, egyre többet és többet kell dolgoznia.
  • Társadalmi és/vagy pszichikai zavarok lépnek fel nála, nemcsak önmagát, hanem családját, barátait, egyéb társas kapcsolatait is elhanyagolja.
  • Munkavégzése merev, meghatározott szokásrendszer szerint képes és hajlandó csak dolgozni. Fokozott teljesítményorientációja abban is megnyilvánul, hogy mindig tökéletességre törekszik, a feladatok között nem tud priorizálni, számára minden egyformán fontos, és mindig kiváló eredményre törekszik. Ebből következően frusztrálttá válik, ha nem tud előzetes elvárásainak megfelelően teljesíteni.

A munkamánia mint betegség fázisai

(Marton, 2008 nyomán)

1. Bevezető szakasz (pszichovegetatív állapot)

Ebben a fázisban jellemző a kimerültségérzés, az enyhébb depresszió, a hangulati és az érzelmi zavarok. Testi tünetként már jelentkeznek szív- és keringési tünetek, fejfájás, gyomorfájás. Jellemző a mértéktelen, gyakran titokban végzett munka, az egyéb életfeladatok háttérbe szorítása.

2. Kritikus szakasz (pszichoszomatikus állapot)

 Az egyén ekkor már fokozott mértékben képtelen munkavégzése koordinálására. Újabb és újabb időbeosztásokat készít, és hozzátartozói, ismerősei előtt gyakran mentegetőzik, miért „kénytelen” ismét dolgozni. Emberi kapcsolataiban türelmetlenné és agresszívvá válik, testi tünetei súlyosbodnak.

3. Krónikus szakasz

A beteg tünetei tovább erősödnek, egyre több feladatot vállal. Már a hétvégéit és az ünnepnapokat is végig munkával tölti. Emberi kapcsolataiban kifejezetten durva lesz, magával szemben önpusztítóvá válik. Nem ritka az ebben a fázisban bekövetkező szívinfarktus.

4. Záró szakasz (kiégés)

Ekkorra a fizikai és a pszichikai tünetek olyan súlyossá válhatnak, hogy a következmények már visszafordíthatatlanok. A túlzott munka eredményeként tartós károsodások lépnek fel mind az intellektuális képességek, mind a fizikai állapot romlása terén, melyek akár halálosak is lehetnek.

Fontos hangsúlyozni, hogy más betegségekhez hasonlóan az időben észlelt munkaalkoholizmus kezelhető.

A munkamánia kialakulását valószínűsítő tényezők

(Robinson, 1998, idézi Borbély és Pecze, 2006)

A szerző olyan körülményeket gyűjtött össze, amelyek személyiségtől vagy egyéni jellemzőktől függetlenül alapot teremtenek a munkafüggőség kialakulásához. Ezek közül a legfontosabbak:

  • a mindennapos környezetben, élettérben rejlő veszélyek, az otthoni, iskolai, munkahelyi irreális elvárások,
  • a fenti életterek pszichológiai határainak összemosódása (pl. a főnök hétvégi munkavégzést kér vagy rendel el),
  • a rugalmas munkaidő-szervezés lehetőségei (törzsidő, flextime, távmunka, atipikus munkavégzési formák) szintén alapul szolgálhatnak,
  • egy olyan közvetlen közösség (család), melynek tagjai visszajelzéseikkel, csodálatukkal követendő példának minősíthetik a túlzott munkavégzést (pl. a heti hét napot, napi 12-16 órát dolgozó magánvállalkozó szomszédot magasztalása: „Látod fiam, a szomszéd nem viszi a pénzt, hanem hazahozza!”),
  • a tömegtájékoztatás, amely számos esetben pozitív példaként állítja a hallgatóság, olvasóközönség vagy a nézők elé a munkamániás eseteket (pl. a rajzfilmek szuperhősei, akik bármit felemelnek, megoldanak és heti hét napon, napi 24 órában rendelkezésre állnak),
  • a kulturális és társadalmi környezet, amely elvárja a tagjaitól, hogy egyszerre legyenek tökéletes anyák/apák és fényes karriert befutó kiemelkedő szakemberek.

Marton (2008) szerint is igen fontos az elsődleges szocializációs közeg, a család hatása. Ha a közvetlen környezet nagy mértékben teljesítményorientált, és ezt – gyakran akaratlanul – közvetíti a gyermek felé, nagyobb a valószínűsége a munkaalkoholizmus kialakulásának. További hajlamosító tényező lehet a gyermekkori hatások közül az iskolai elvárás, ami szintén lehet irreálisan magas, növelve ezzel a munkamánia megjelenésének valószínűségét.

férfi_gondban

Az egyén személyes tulajdonságai is nagy jelentőséggel bírnak. Egy perfekcionista, nagy megfelelési vággyal vagy fokozott önmonitorozással jellemezhető személynél feltételezhetően nagyobb a munkamánia kialakulásának esélye.

A munkahelyi feltételek között is vannak olyan tényezők, amelyek valószínűsítik a munkamánia megjelenését. A túlzott kontroll, az egymástól elszigetelten történő munkavégzés, az időnyomás, vagy kreativitás elnyomása mind olyan tényezők, amelyek növelik a munkamánia megjelenésének esélyét. A szélsőségesen zárt rendszereket éppen ezért érdemes nyitottabbá tenni, legyen szó akár fizikai, akár szellemi munkakörről.

Fontosak továbbá a nemzeti és a szervezeti kulturális hatások. A japánoknál pl. nagyon gyakori a munkamánia, és azoknál a szervezeteknél is, amelyek a szervezeti kultúrán keresztül a japán mentalitást közvetítik szervezeti szinten is (pl. Suzuki, Hankook). Aggasztó mértékben jellemző ez a tünetegyüttes az USÁ-ban is, ahol megjelenése a technikai fejlődés következtében még markánsabb lett. A német munkaadók nagy része viszont már próbál tenni a munkaalkoholizmus ellen, úgy érzik, elsősorban ők felelősek munkavállalóik egészségéért.

Direkt törekvések (rendezvények, média-közreműködések) szerveződnek azzal a céllal, hogy a munkavállalókkal megértessék, milyen fontos a munka és a magánélet egyensúlya. Olyan megoldást keresnek, amely a szervezet és az egyén szempontjából is hosszú távon kedvező körülmények kialakítását teszi lehetővé. Eme megoldás alapjának a stratégiai gondolkodást és a hatékony munkaszervezést látják, nem a végtelenségig hosszabbított munkaidőt.

Magyarországon is vannak munkamániás tünetegyüttessel jellemezhető személyek, de átfogó magyar kutatás nincs, és a megnevezést diagnózisként a hazai orvosok nem használják. A tünetekkel találkoznak, és sajnos csak azokat kezelik. Magyarországon még gyerekcipőben jár mind a prevenció, mind az intervenció, és az orvosok, vezetők képzése, felvilágosítása e téren nagyon fontos lenne. A workalcoholizmus oki háttere igen összetett, egyéni, társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők egyaránt megjelölhetők okként.

Harpaz és Snir (2003) összefoglalójából tudjuk, hogy a munkamánia számos egyéni jellemzővel, illetve a munkához való viszonyulást meghatározó sajátossággal összefüggést mutat. Az általuk is említett kutatásból, a MOW (Meaning of Work) Nemzetközi Kutatócsoport által 1987-ben bonyolított vizsgálat alapján tudjuk, hogy azt, hogy az egyén számára mit jelent a munka, alapvetően négy tényező határozza meg:

  1. A munkaközpontúság mint életszerep. A mai kor emberének egyik legfontosabb életfeladata a munkavégzés. A fokozott munkaközpontúság általában a szervezet iránti fokozott lojalitással jár.
  2. A külső orientáció. A munka olyan eszköz, ami az önmeghatározást is segíti, érdekessége, változatossága, a hozzá kapcsolódó kihívás jelentős megerősítő lehet az egyén számára.
  3. A gazdasági orientáció. A munka és a munkavégzésért kapott pénz szintén jelentős megerősítő, hiszen a biztos anyagi háttér teszi lehetővé az egyén számára vágyai beteljesítését.
  4. Az interperszonális kapcsolatok. A munka alkalmas az egyén affiliációs szükségletének kielégítésére, kapcsolatok kialakítására, fenntartására. Ez elemként szintén megjelenhet, amikor az egyént a munkáról, mint értékről kérdezzük.

A kutatás eredménye szerint a fokozott munkaközpontúság és a gazdasági orientáció megléte az egyénnél valószínűsíti a munkaalkoholizmus megjelenését. A munkaalkoholizmus inkább maszkulin jelenség, férfiaknál gyakrabban jelentkezik. Persze kérdés, miként értelmezzük a nők otthoni „második műszakját”, amit a háztartási teendők miatt kénytelenek vállalni. De tény, hogy egy családos nő kisebb eséllyel válik a munka rabjává, hiszen ott van ösztönzőként az otthoni teendők ellátásának nyomása, aminek következtében a „hivatalos” munkára kevesebb idő és energia jut.
Általánosságban jellemző továbbá, hogy a munkájuk terén kiemelkedő szakemberek, a menedzserek és a versenyszektorban tevékenykedők nagyobb valószínűséggel válnak munkamániássá.

Munkamániások és túldolgozók

A mai világban, amikor igen sok a dinamikus változás a munka világában, magasak az elvárások és nagyok a követelmények, amelyekhez a munkavállalók nagy része próbál alkalmazkodni, nehéz meghatározni, hol a határ túlzott munkavégzés és munkamánia között. A közép- és felsővezetők nagy százaléka heti 60 órát is dolgozik, többségük mégsem nevezhető munkamániásnak, mégpedig azért nem, mert a befektetett plusz energia után élvezik is a rengeteg munka gyümölcsét – amire viszont a munkamániás képtelen.

A nagy munkabírású, sokat teljesítő dolgozó tehát nem feltétlenül munkamániás. Gond akkor van, amikor a lazítani képtelen dolgozó a munkahelyén kívül töltött időt is bűntudattal éli meg, nem tud kikapcsolódni. Életében a munka többé nem az anyagi javak megszerzésének eszköze, hanem elsőrendű cél, melynek alárendeli élete minden más területét. Folytonosan bizonyítani akar, miközben szorongató egzisztenciális félelem űzi. Bizalmatlan, és az ő munkastílusát túlzásnak tartó, helytelenítő kollégáit lustának tartja, nem érti meg őket, miközben egy félkész feladatnál is már a következőn jár az esze. Emberi kapcsolatai beszűkülnek és elszürkülnek.

A túldolgozók és a munkamániások hozzáállása a munkához és a szervezethez alapjaiban különböző (Peiperl és Jones, 2001). Mindkét csoport sokat dolgozik, de míg a munkamániás úgy érzi, az általa befektetett energiának köszönhetően profitál a szervezet is, és ő is (mégpedig általában – a munkamániás érzése szerint – egyenlő mértékben, vagy esetenként ő maga egy kicsit jobban is jár, mint a szervezet), addig a túldolgozó úgy érzi, a befektetett energiáért nem kapja meg a kellő kompenzációt, az, hogy ő sokat dolgozik, inkább a vállalatnak jó, neki kevésbé.

Robinson (1998, idézi Borbély és Pecze, 2006) is fontosnak tartotta a sokat dolgozó munkás és a viselkedésfüggő munkamániás elkülönítését. A sokat dolgozó, egészséges munkavégzőre szerinte a következők jellemzők:

  • számára a munka elvégzendő feladat,
  • tudja, hogy mikor mondjon nemet egy munkafeladatra annak érdekében, hogy a családjával lehessen, hogy legyen elegendő szabadideje,
  • a munka számára olyan, mint a többi cselekedet,
  • határt szab a munkának, nem viszi haza a munkafeladatokat még a fejében sem.

Ezzel szemben a munkafüggő:

  • számára a munka biztonságot jelent, elkerüli vele a bizonytalanságot, a váratlan helyzeteket vagy érzéseket,
  • a munka adrenalint jelent a számára,
  • a munka életének minden területén eluralkodik, a munka „dönt helyette”, teljesen elvonja akár a családtól, gyerekeitől, barátaitól, a hobbitól,
  • nem tud nem dolgozni, lélekben akkor is dolgozik, ha fizikailag mást csinál.

A munkamánia mérése

Többek között Flowers és Robinson (2002) munkájának köszönhetően rendelkezésünkre áll olyan mérőeszköz, ami segítség lehet a munkaalkoholizmus diagnózisának felállításában. A szerzők eredményeiből tudjuk, hogy a munkaalkoholizmus nem egy egységes jelenség, több összetevőből áll. A vizsgálathoz kidolgozott eszköz, a WART (Work Addiction Risk Test) egy 25 itemből álló, önbevallásos mérőeszköz, mely szerint a munkaalkoholizmusnak öt elkülönülő dimenziója van: (a) megszállottság, (b) kontroll, (c) hiányos kommunikáció/befelé fordulás, (d) a feladatok delegálására való képtelenség, (e) önértékelés. Ezek azok a sajátosságok, amelyek a munkamániás személyt kisebb vagy nagyobb mértékben jellemzik, és attól függően, hogy az egyes sajátosságok milyen mértékben jellemzik a munkamániást, a jelenség különféle típusainak elkülönítése lehetséges.

Scott és mtsai. (1997) szerint háromféle munkaalkoholista létezik: 1) a kompulzív-dependens, 2) a perfekcionista és 3) az eredményorientált.

  1. A kompulzív-dependens munkaalkoholista jellemző módon szorongó, gyakran küzd fizikai és lelki problémákkal. Munkateljesítménye, valamint az élettel, illetve a munkával való elégedettsége alacsony.
  2. A perfekcionista munkaalkoholista képtelen magához ragadni a tevékenysége fölötti kontrollt. Gyakran érzi életét stresszesnek, fizikai és pszichológiai problémákkal küzd. Társas kapcsolataiban ellenséges, gyakran hiányzik a munkahelyről. A munkateljesítménye és a munkával való elégedettsége alacsony.
  3. Az eredményorientált munkaalkoholistára jellemző az élettel és a munkával való elégedettség, a fizikai és pszichológiai egészség, a jó munkateljesítmény és a támogató társas magatartás. A stressz, a direkt károkozás a munkahelyen, vagy a hiányzás a munkahelyről nem jellemzi.

Prevenciós és intervenciós lehetőségek munkamániás tünetek esetében 

Az egyén maga sokat tehet saját munkamániás tüneteinek felismerése érdekében. Sok beteg van, aki tudatlanul, és már csak a pszichoszomatikus tünetek jelentkezésének fázisában fordul orvoshoz. A munkamánia megelőzése érdekében érdemes időnként némi öncenzúrát alkalmazni, és fokozottabban odafigyelni magunkra. Ha az egyén a szabadsága alatt vagy munkaidőn kívül bűntudatot érez munkafeladatai mellőzése miatt, vagy már álmában is megoldandó feladatain töpreng, már fennáll a szenvedélybetegség kialakulásának veszélye. A kevésbé súlyos esetekben segíthet az is, ha az érintett megpróbálja önerőből tudatosan átszervezni az életét. Ennek érdekében érdemes elegendő időt hagyni a feltöltődésre, a baráti és a családi kapcsolatok ápolására. És súlyosabb esetekben természetesen haladéktalanul szakemberhez fordulni.

Mindenkinek meg kell tanulni nemet mondani bizonyos helyzetekben a munkahelyen. Ez azonban az első munkamániás tünetek jelentkezése után már csak akkor segít, ha van mivel kitölteni az így felszabaduló időt. Ez is egy életfeladat, és a pihenésre való képesség az egyén szocializálódása során alakul ki és tökéletesedik. Az azonban tény, hogy aki többféle tevékenységet végez, akinek van hobbija, családja és amellett van a munkája, az nagy valószínűséggel sokkal jobban érzi magát a világban, mint aki csak és kizárólag a munkájáért létezik.
Gyakran előfordul, hogy az önfelismerésnek vagy a külső segítségnek köszönhetően az egyén kigyógyul a munkaszenvedélyből, de a korábbi munkamániás átvált egy másik szenvedélyre. Ez még nem a megoldás, csupán szenvedélye tárgyát (a munkát) lecserélte valami másra (pl. evésre, sportolásra), amit szintén túlzással űz.

Az amerikai Workaholics Anonymous Szervezet szerint igen egyszerű eszközökkel tudunk fellépni a függőség ellen. Ezek a következők:

  • sorrend felállítása: az elvégzendő feladatok között sorrendet kell felállítani úgy, hogy közben rugalmasak maradunk, hiszen a fontossági sorrendet is meg kell néha változtatni. A véletleneket és akadályokat növekedési lehetőségként érdemes értelmezni,
  • helyettesítés: új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk,
  • koncentráció: egyszerre csak egy dolgot végzünk, figyelmünket fókuszáljuk,
  • ütemezés: a munka tempóját számunkra megfelelően kell meghatározni, az egyes munkafeladatok megkezdése előtt érdemes ellenőrizni, elegendő energiánk van-e annak elvégzésére,
  • elfogadás: a munka minden eredményét el kell fogadni. A türelmetlenség, a rohanás és a tökéletes munka hajszolása hátráltatják a felgyógyulást.

Összefoglalás

Láthatjuk, hogy a munkaalkoholizmus egy összetett és igen érdekes tünetegyüttes, melyet egyre nagyobb tudományos érdeklődés övez. Számos eredmény áll már rendelkezésünkre, de ezek főleg külföldi kutatásoknak köszönhetők. A jelenség azonban hazánkban is jelen van, éppen ezért fontos, hogy a jövőben nálunk is minél inkább teret kapjon, legyen szó kutatásról, intervencióról vagy prevencióról.

Összetettségéből kifolyólag mind a prevencióhoz, mind az intervencióhoz több „szereplő” tudatossága szükséges. Azon túl, hogy a dolgozó egyén sokat tehet magáért, fontos a családi/baráti közösség figyelmessége és gondoskodása. Igen fontos szerep jut a munkáltatónak, aki idejekorán felismeri beosztottai túlzott aktivitását, és beavatkozik. A gazdasági-társadalmi szintű tudatosság és hosszú távú gondolkodás, valamint a tudományos eredmények publikálása és alkalmazása szintén segíti a tünetegyüttes kialakulásának megelőzését, valamint –szükség esetén – kezelését.

 

http://www.munkajog.hu/rovatok/napi-hr/legujabb-szenvedelyunk-a-munkamania

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu