Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A megbánás érzése nagyon is konstrtuktív dolog, hiszen feltesszük magunknak, egészen biztosan a következő kérdéseket - mihelyst túljutottunk az önsajnálaton...:
- miért nem döntöttem úgy?
- miért nem hallgattam a saját megérzéseimre?
- tényleg, miért is nem?
És itt jön a többi izgalmas kérdés: Ki vagyok én, mik a szükségleteim, miért is nem tartom ezeket tiszteletben, miért szúrok ki magammal, mi ennek az egész önmegsemmisítő mechanizmusnak a gyökere...?
A cél?
Megtanulni a leckét, amit feladtunk magunknak. Profitálni a "bukásból", ( vagy rájönni, hogy nincs jó és rossz döntés, csak döntések, azok következményei, és a következmények asszertív megélése vannak, de ez már egy magasabb iskola...:))
És vannak helyzetek amik orvosolhatóak.
"Miért is mentem bele ebbe a vitába, nem akartam őt megbántani, annyira sajnálom..."
"Miért is nem adtam az interjúztató tudtára, mennyire nagyon szeretném ezt az állást...?..."
"Miért nem seghítettem neki, hiszen a legjobb barátom...?..."
Nos, a jó hír az, hogy sosem késő bocsánatot kérni, és főleg sosem késő jóvá tenni! Még akár jól is kijöhetünk a helyzetből, és békét köthetünk a múlttal.
A megbánás, a sajnálat mint egy vészcsengő, figyelmeztet bennünket arra, hogy lehettübnk volna boldogabbak - ha nem akadályozzuk meg benne saját magunkat! Ha ott és akkor gyávák voltunk is, vagy figyelmetlenek, esetleg túl önzők, vagy türelmetlenek, legalább a különbséghez képest már viszonyíthatjuk a másik lehetőséget és érzést. Hogy tisztába jöjjünk azzal, mik a lehetőségeink. Mondjuk boldognak, derűsnek, kiegyensúlyozottnak, egy önmagát becsülő, tisztelő és szerető emberré válni. Nem is olyan rossz opció:)
|
|
|
Keczánné Macskó Piroska mostantól Tag
Keczánné Macskó Piroska írta 3 hete itt:
Érezd magad jól a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!