ha megnézzük az igazán spiritualitásra épülő társadalmak életét, történelmét látható, h az "ölés" mindig is jelen volt. egyrészt saját védelmük miatt, másrészt szakrális szempontból, az állatokat feláldozták különböző célokból és aztán elfogyasztották őket, kb ugyanúgy mint manapság. az persze más kérdés, h iparilag nem voltak berendezkedve, de egyszerűen csak technológiai korlátok miatt..
a mexikói népek közül néhány mondjuk ipari méretű emberáldozatot mutatott be néhanapján, de ez persze nagyon speciális példa, de mindenképp érdemes látni ezt is.

Előzmény

Válasz

Egyetértek az előbbi hozzászólással,abban az értelemben,hogy az emberiség valóban nem kifejezetten a többi fajra a legveszélyesebb,hiszen önmagát és környezetét is irtja.Véleményem szerint azonban ez csak a látszat.Valóban,hogyha nem gondolkodunk el
mélyebben,akkor úgy tűnik,hogy az állat pl.tényleg csak akkor öl,ha éhes.De ha folytatjuk a gondolatmenetet,akkor logikusan el kell jutnunk odáig is,hogy az ember akkor is öl,ha nem
éhes,és akkor is öl,ha éhes..Az emberek megölik embertársaikat,ezért börtönbe kerülnek/
jó esetben/ azt viszont az egész társadalom egységesen elfogadhatónak tartja,hogy az
emberek elpusztítják az állatokat.Kérdem én:azt nem azért teszik,mert éhesek?Ha az állat
öl,mert éhes,azt még ösztönből teszi,de az ember?A fejlődés,hogyha nem csak technikai-
gazdasági és tudományos jellegű lenne,hanem az emberek igazi szellemi fejlődésre tö-
rekednének,akkor már rég elhagyhatták volna az ölést,vagy legalábbis jó lenne már haladni arrafelé.
Talán nem teljesen idevaló,amit leírtam és az is kiderült ebből,hogy elkötelezett vegerá-
riánus vagyok,de senkit nem akartam megbántani.A fent említett tudományos felmérés
eredménye nálam ezeket a gondolatokat hozták elő.Senkinek az étkezési szokásait nem
akartam kritizálni,globálisan az emberi életmódról szerettem volna ezeket a gondolatokat
közzétenni.
Schopenhauer mondatát nagyon reálisnak tartom.Bár a felszínen ezt is - valóban -
lehet egy általánosságnak elkönyvelni,ez mégis sokkal több ennél.Már annál is inkább,
mivel ugyanazt az alaptézist fogalmazza meg,mint a buddhista filozófia:minden rossz
csak a nem tudás következménye.A gonoszság is.Hogyha majd az emberiség végre
mindent tudni fog,önmagáról,környezetéről,és ezt nem fogja illúziókkal elfedni,akkor
azonnal észreveszi,hogy fölösleges a környezetét elpuszítania,beleértve az egész termé-
szetet,az állatvilággal együtt.Mert ezzel csak rövid távon nyer,hosszú távon veszít.
És valóban,hogyha valaki jó,és lelkiismeretes és mások érdekeit jobban szem előtt
tartja,mint a sajátját,akkor tény,hogy eltapossák de legjobb esetben is minimum őrültnek
tartják.Akik más,magasabb értékrendet követnek,egyértelműen kirekesztődnek.
Seneca mondata:"Vagy ebből,vagy magából az életből kell távoznod!"erre a törvénysze-
rűségre utal.Az "élet" a hagyományos emberi élet,nemigen engedi,hogy valaki csak és
kizárólag jótettek alapján előrejuthasson,vagy akár csak népszerű,közkedvelt vagy ki-
csit is sikeres ember lehessen.Akadhatnak persze ellenpéldák,de az életnek ezt a kife-
jezetten igazságtalan oldalát kizárólag a vallás,és még inkább a filozófiai gondolkodás
segítségével lehet megérteni - feldolgozni azonban így is nagyon nehéz....

Válasz

A felméréseket nem ismerem, de úgy gondolom /annak ellenére, hogy emberpárti vagyok/ hasonlitgatni ugyan kell és lehet is az embert más fajokhoz, de elsősorban önmagával kell szembeállítani. Minden viszonyított, viszonylagos, /relatív/ de különbségtételt és azonosságot keresni két egyed között az egy másik tudományág feladata, szerintem. Tudomásom szerint az állatok elsősorban akkor ölnek, ha éhesek, persze kivételek, túlkapások köztük is előfordulnak, de az a másik fajra nem olyan mértékben veszélyes, mint ahogy az ember irtja a környezetét, önmagát közvetlenül és közvetve.
"Senki sem tudatosan gonosz, csak a jó nemismerése folytán." - ez egy nagy általánosság. A jót ismerjük eszünkkel főleg, de kevésbé a szívünkkel. Félő, ha jó vagy, kihasználnak, esetleg bolondnak néznek. Ha mindent lelkiismeretesen akarsz tenni és nincs hátsó szándék /érdek/ kirekesztődsz, eltaposnak és nem eviláginak néznek.
Papolunk a szeretetről, egymás megbecsüléséről, tiszteletéről, de a javak megszerzéséért folytatott harcban nem marad idő lecsendesedni, jónak lenni. Nem látjuk a fától az erdőt.
Sweitzer idézetére reagálva: Agyonszabályozott, áldemokráciás társadalmunkban korcs az értékrendünk. Az erkölcsi törvény iratlan, vagy belülről jön, vagy sehonnan. Kapcsolódik a természeti törvényekhez, mint alapigazsághoz.
Sokfélék vagyunk mi emberek, mint egyének és különböző társadalmi keretek között élünk, ki-ki ahova született, de egyben egyet kell értenünk: tiszteljük az életet általában, mindent ami élettel teli, hétköznapi szinten pedig egymást!

Válasz