Önirónia: mindenkor jó

Általában az önironizálást mások is jól fogadják. Amikor saját magunk vagyunk humorizálásunk céltáblái, a többiek is részt vesznek a derűben, anélkül hogy fenyegetve vagy sértve éreznék magukat. Hasonló a helyzet adott szituációkkal való humorizálásnál, mivel a humor forrása ott sem a hallgató, hanem egy 3. ember vagy egy különböző csoport. Azonban a jelen lévő másikra vagy közös csoportra vonatkozó humor bántó, lesújtó lehet, inzultálásként vagy degradálásként hathat.

Humor kontra empátia

Ha a szituációs humor elfogadott, miért van az, hogy a krízis-szituációkban elejtett humoros megjegyzések bánthatják a krízisben érintetteket? A válasz a krízisre adott emberi reakcióban keresendő. Pszichológiailag a krízis az ember érzelmi jóllétét veszélyezteti. Lényegében tehát a krízisben érintettek nem tudják különválasztani a krízis történéseit a belső érzelmi történéseiktől. Másrészt viszont, azok, akiket a krízis nem érint közvetlenül, kevésbé élik meg a történéseket énjüket érintő fenyegetésnek. Ezért ők hajlamosak humorral eltávolítani maguktól a krízist. A krízisben érintettek viszont, mivel a történések és személyes érzéseik összemosódnak, a szituációra vonatkozó humort saját személyük ellen való támadásnak élhetik meg.

Az idő szerepe

Az idő múlásával, ahogy nő a krízistől való távolság, elfogadottabbá válik a krízist megélőkkel a történtekről humorizálni. Bizonyára mi is sokszor hallottuk már, hogy „Az akkor nem volt vicces.” Azért nem volt vicces akkor, mert még túl friss és közeli volt a megterhelő esemény. Bizonyos idő eltelte után azonban a krízist átélők is elfogadják, akár még értékelik is az eseménnyel kapcsolatos humort.

A humornak az a szerepe krízis-helyzetekben, hogy segítségével más perspektívából nézzünk rá a történtekre, és hogy átsegítsen az érzelmi megrázkódtatáson. A krízisben lévők ott és akkor azonban képtelenek a belső érzéseik és a történtek közti ilyesfajta távolságtételre. Adott személy értelme tisztában lehet a krízistől való távolságával, de érzelmileg összemosódnak a történtek és a énképe. Ez az érzelmi elárasztottság az oka annak, hogy az illető nem tudja értékelni a humort a krízis-helyzetben. Ám adott helyzetben a krízist átélő sokszor nincs tudatában annak, mennyire sebezhető, ezért az ilyen helyzetekben lévőkkel a humort óvatosan kell alkalmazni, mert érzéketlenségnek tűnhet.

A krízis-humorra való fogékonyság az illető krízis-helyzettől való távolságától függ. Minél nagyobb az illető és a krízis közti távolság, annál valószínűbb, hogy a humor terápiás értékű lesz, és nem bántó, érzéketlen. A távolság attól függ, mennyire érzékelhető az illetőnek a krízis okozta kár. Azok, akiket érintett a krízis, de nem éltek át károsodást, sokkal receptívebbek lesznek a humorra, mint azok, akik saját bőrükön tapasztalták az eseményeket. Pl. egy földrengést éppen csak megérzők nagyobb távolságban vannak a történtektől, és így könnyedebben reagálnak a humorra, mint azok, akik a földrengésben elvesztették házukat vagy sérülés érte őket.

Érzelmi távolság

Az, hogy a történtekhez képest milyen az érzelmi távolság, bármely helyzetnél elsősorban az egyén értékelésétől függ, nem pedig az objektív helyzettől. Például a katasztrófában házukat elvesztett emberek ugyanarra a helyzetre különbözően reagálhatnak, attól függően, hogyan értékelik személyes életükre vonatkozóan a veszteséget. Valószínűleg mindketten fájdalmas és nehéz helyzetnek élik meg a krízist, de az, aki a veszteséget átmenetinek érzékeli, mely egyben lehetőség a fejlődésre, valószínűleg fogékonyabb lesz a humoros megküzdésre, mint az, aki a veszteséget visszafordíthatatlan és állandósult kárnak éli meg.

Ezért a krízisben alkalmazott humornál figyelembe kell venni, hogy ugyanazt átélt emberek különbözőképpen fognak reagálni attól függően, milyen jelentőséggel ruházzák fel a történteket. A krízisre vonatkozó humor némelyeknek segíthet, másoknak árthat.

Az időbeli távolság

Az idő múlásával, ahogy az illető jobban kezdi látni a krízis következményeit, változik a krízis életére gyakorolt hatása is. A korai, kétségbeesett gondolatokat fokozatosan felváltják a reális, problémafókuszú gondolatok. A krízis jelentőségének változásával együtt az illető vele kapcsolatos érzelmei is változnak, és így egyre fogékonyabb lesz a helyzetre vonatkozó humorra is. Az időbeli távolság az idő múlásával együtt nő tehát. A krízis-helyzet az idő múlásával folyamatosan veszít jelentőségéből. Erre vonatkozik „Az idő minden sebet begyógyít” mondás. Ahogy a krízis a múlt részévé válik, egyre kevésbé lesz része az illető self-jének, belső érzelmi világának.

Összegezve

A humor a történteket más perspektívába helyezve segíthet a krízis feldolgozásában. Ugyanakkor nagyon fontos a humor időzítése, tekintettel kell lennünk a krízist átélt illető belső, érzelmi világára. Amikor a humor mégis sértőnek bizonyul, a mi felelősségünk, hogy helyrehozzuk a bántó helyzetet. Ezt pl. úgy tehetjük meg, hogy figyelmesen meghallgatjuk a krízist átélt embert, és megértjük a helyzet okozta dühét és fájdalmát.

Forrás: http://pszichologia.com