A lélek energia szálaknak rajzolata. Két lélek van test-lélek és szellem-lélek Ajánlom ezeket a fejezeteket elolvasni
Egy-egy fejezete cimet beirni a keresőbe és azonnal kijön a X számú fejezet amit olvasni akartok
• 28, f. A csodálatos, és titokzatos emberi test...
• 21. f. Érzéseink rabjai vagyunk...
• 20. f. Gondolat, fantázia, emlékezés, örökletesség, személyiség
• 19. f. A két csodálatos lelkünk.
• 3.f. Az anyag, elektromos töltések és Tudat kapcsolata
• 2. fejezet. Létezni a Mindenségben

Válasz

A térben helyezkedik el az anyag és a nemanyag:az éter. Az anyag legfőbb tulajdonsága:az akarata. Az éter legfőbb tulajdonsága: a nemakarás. A lélek is anyag az emberi testben, egy elemi részecske,mely akarattal rendelezik. A lélek /elemi részecske/ akaratától hajtva halad beteljesíteni akaratát,mely velejárója az időszakos, vagy kvázi állandósult szenvedés állapot. A szenvedésben éppen az a jó,hogy a lélek, jó esetben ráérez a rezignációra és az akaratáról történő lemondás nyújtotta megszabadulásra,mely alternatívát jelent számára.Ha eljuttatja önmagát idáig,akkor már csak elkell engedni akaratát és ily módon "cselekvén" a szenvedés szertefoszlik,s már csak az időtörvény az ami "visszatartja" az éterrel /Istennel / való egyesüléstől.----"Mondj hát nekem csak egyetlen bizonyítékot Isten létezésére! Halld hát bizonyítékom : Nagyon megvert engem az Isten. Ha nem vert volna meg sorsomon keresztül,akkor most én is a te oldaladon állva, veled együtt kérdeznék." DIOGENES

Válasz

Jézus mindig tudta azt, hogy honnan jött, miért jött, és azt is, hogy hová megy. E három szempont számunkra is kell, hogy erőforrás legyen. Tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, miért jöttünk, és azt is, hogy hová megyünk!
Életeink legtöbbje lehet, hogy külsőleg sokkal napsugarasabb volt, mint a mostani. Igyekszünk is arra, hogy mindig megtaláljuk azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül ki lehetett bújni bizonyos karmikus görcsök feloldása alól. Gyakran sikerül elodáznunk problémáink megoldásának megszenvedését. Pedig lelkünk mélyén mindig okosak voltunk! Tudjuk, hogy az elodázás nem megoldás, csak "időhúzás"! Tudjuk, hogy a menekülés sehová sem vezet! Tudjuk, hogy egyszer szembesülnünk kell magunkkal, és akkor csak Nála találunk megoldást!
A megoldás nem történés. A történések jönnek, mennek. Akár akarjuk, akár nem. A megoldás Ő MAGA! Egyszerűen azzal, hogy van, azzal, hogy a miénk!
Amiért jöttünk, az pontosan az, amiért Ő, Jézus, lejött a földre. Azért jött, hogy legalább ott, ahol van, legyen egy kis darab mennyország. Szeretni nemcsak mindig szabad, nemcsak mindig kell, de mindig lehet is! A földi élet poklában ez a mennyország. Mi egy darab mennyország vagyunk! Sajnálja, ha nem látjuk ezt. Pedig tudjuk, hogy Isten a szellemi teremtményeiben nem tud másképpen jelen lenni, csak boldogító módon.
Szokta azt mondani, hogy Őt, Jézust ki lehet szorítanunk erkölcsi életünk területéről, tehát arról a területről, ahol boldogságunkat megtalálhatjuk. De ezt a kijelentését most pontosítania kell. Őt nem tudjuk kiszorítani sehonnan! Csak arról lehet szó, hogy elfordulunk Tőle, s így magunkat szorítjuk ki abból a látószögből, amelyből Rá tudnánk látni.
Feltétlenül rá kell jönnünk arra, hogy csak azért kereshetjük Őt, a mi Jézusunkat, mert Ő, Jézus, már megtalált! Ha erre rájövünk, akkor már nem lesz számunkra érdekes, hogy hová megyünk, mert nem megyünk sehová! Nem, mert Ő visz! Ő hordoz szerető szívén, s mi átélhetünk valamit abból, hogy már a célba-érés előtt otthon vagyunk! Vagyis átélhetjük azt, hogy a színről színre látás és a tükör által homályban látás között nincs lényegi különbség! Gondoljunk hát arra, honnan jöttünk, miért jöttünk és hová tartunk!

Válasz

S.J.!

Mint azt már leírtam, ez az én egyéni álláspontom. Ha szerinted ez nem így van, nagyon szívesen meghallgatom a te elképzeléseidet is, de azt nem szeretném ha te mondanád meg gondolkodjam az életről, a lélekről stb., vagy hogy a gondolataimat, az életfelfogásomat csak egy tévedésnek nevezd.

Köszönöm a figyelmet!

Válasz

Kedves fórumozók!A legmaximálisabban egyet kell hogy értsek az előző hsz-sal.Kedves József,nagyon építő jellegű fórum témákat indítasz el,nagyon örülök neki,hogy ezek a gondolatok fel vannak vetve.Szinte minden ilyen témához legszívesebben hozzászólnék,időm sokszor nem engedi.Fontosnak tartom,hogy valóban a cél az lenne,hogy embertásaink elgondolkodjanak ezeken a kérdéseken.A meggyőzésnek semmi értelme,ezért én most a témáról csak pár mondatot írnék.Hogyha én úgy élnék és úgy telnének a mindennapjaim,hogy közben azt hinném,a semmiből jöttem és halálom pillanatában megszűnök létezni-nemcsak testem,hanem a lelkem is-akkor én reggelenként egész egyszerűen nem kelnék ki az ágyamból,hanem ott maradnék.Én arra törekszem,hogy azt,aki voltam,ahonnan jöttem,azt a lelket,aki vagyok,az általam átélt földi tapasztalatok alapján fejlesszem,a szeretet és a tanulás útján spirituálisan magasabb szintre juttassam.
Én ezért élek,ezért teszek mindent,és ezért törekszem lelki értékeket megvalósítani:mivel az az egy,amit továbbvihetek!
Az összes többi anyagi érték,testemmel együtt elenyészik!A tudásom,a lelki értékeim nem vesznek el.
A világegyetemben nincsen semmi céltalanul!Hogyha semmiből jövünk és halálunkkor megszűnünk,ezzel az van kimondva,hogy az emberi élet teljesen értelmetlen!
Ez nem így van.Igenis,az emberi élet nagyon értékes,de igazi értékeit nem a földi élvezetekben lehet fellelni.
A sok-sok ezer éves keleti vallások mind erről szólnak,és hogyha visszatérünk az őskereszténység eredeti Jézusi
tanításaihoz,azok sem mondanak ellent mindezeknek a gondolatoknak!
Akiknek mindez elfogadhatatlan,én csak azt tanácsolom,egyelőre mindössze kezdjenek el a saját életük értelmén
mélyebben gondolkodni...
Kívánom,legyen meg minél több embernek a tisztánlátása,saját helyéről a világegyetemben.

Válasz

Edina! A lélek már az élet előtt is létezett és az élet után is létezni fog! Amit te írtál az életről az általános szintű tévedés,mert az életet úgy fogod /fogjátok/ fel ,mint a semmiből jött valamit amely hamarosan semmivé lesz és amíg éltek mindent megpróbáltok megfogni és megragadtok minden adódó lehetőséget,hogy minnél több,nagyobb élvezetben legyen részetek. Erre csak annyit mondok neked és a hozzád hasonló többségnek,hogy az utolsó napon /nem is olyan soká/ előttetek is nyílvánvalóvá válik az önkéntes tévedéstek,de ekkor már nincs menekvés számotokra......! Jobban járnál te is,ha még ma hallgatnál a bölcs tanácsra és téves állásfoglalásod félretéve érdeklődnél,kédeznél te is! Mert "Jobb a bölcs dorgálását hallgatni,mint a bolondok éneklését!"SENECA

Előzmény

Válasz

Szerintem egyetlen életünk van, és a lélek is a születés pillanatától létezik, a halálallal pedig véget ér. De ez csak az én egyéni véleményem. Azt gondolom mivel csak egy esélyünk van meg kell ragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy később ne legyen olyan érzésünk, hogy ezt és ezt miért nrm próbáltam meg.

Köszönöm, hogy figyeltetek rám.

Válasz

A múltat,jelent / jó esetben / már imerjük ,és ha ez így van akkor kellő lelki, szellemi nyítottággal ,és érdeklődéssel megfejthetjük a "hová megyünket",jövőnket,mert nem mindegy hogy hová megyünk,mivé válunk. Vajon mit tennél,ha már túl a mindenen,ismerve a teljes értékű igazságot átszeretnéd adni mindazt amit tudsz,de ha megszólalsz kvázi csak "süket" füleket találsz,és csak mondják a magukét,és csak mondják abban a hitben hogy ővék a bölcsek köve? Nincs jelen se múlt,se jövő,csak jelenben élünk,és csak az idő a miénk,és semmi más.Helyesen élni csak az tud aki már túlva mindenen ,és az élhet helyesen aki ténylegesen nyitott lelkületű,szellemű és ily módon befogadó a tiszta,igaz szóra Ajánlott irodalom: Franz Kafka: Átváltozás. Szófia legyen veletek! S.J

Válasz

Jó meglátás, aki a mában él, az a múltban és a jövőben is ott van

Előzmény

Válasz

Hogy őszinte legyek engem az zavar, hogy nem azzal a kérdéssel kellene foglalkozni, hogy honnan jöttünk és hová megyünk.
A leglényegesebb kérdés számomra az, ahol most van. Tehát a jelen érdekel. A múltra visszalehet emlékezni, a jövőt még nem ismerjük.
Bár a múltban a mostani idő számít a jövőnek, a jövőben pedig ugyanez az idő már a múltnak. Ezért gondolom azt, ha a jelenben foglalkozunk a lélekkel, akkor egyben a múlttal és a jövővel is törődünk.

Előzmény

Válasz