A gyászt át kell élni,nem elfojtani,nem gyógyszerrel tompítani.Az a legnagyobb hiba,amikor nyugtatóhoz nyulunk,ahelyett, hogy a halál fájdalmát átélnénk. Megértenénk....elfogadnánk...A nyugtatóhoz hozzászokik az ember,azt nehéz letenni,és nem old meg semmit,sőt a nyugtató után új erővel,erősebben jelentkezik a fájdalom...mellékhatásaként akár öngyilkosságot is elkövethet az ember....Mert hogyan történhetett ez?... Miért élek nélküle?...Hogyan tovább nélküle?....Miért pont Ő....Miért nem én?...."Kit siratok?Mit siratok?"......

Miért nem ismerjük meg a Tanatológiát (halál tudománya).?.Tanítani kéne...Milyen jó a Keleten ,mennyivel könnyebb nekik, mert ők ismerik az élet-halál körforgását. Másként tekintenek a halálra...mi annyira beleragadtunk az anyagba a materialista világképünkkel,hogy ezért nekünk sokkal nehezebb minden...Élet-Halál-Reinkarnáció Keleten ez természetes , nálunk félelmetes....Élet-Halál ugyan az, mondják Keleten, csak egy átmeneti állapot,egyik dimenzióból a másikba.....

Halált átélni-Megérteni-Elfogadni-Elengedni!......http://www.elethalal.sokoldal.hu/halal

Válasz

A bűntudat senkin sem segít, és sehová sem visz. Azt szoktam javasolni elhúzódó gyásztól szenvedő betegeimnek, hogy tegyék magukat szabaddá egy napra. Írjanak egy hosszú levelet az eltávozottnak, amelyben leírnak mindent, amit éreznek. Lehet több piszkozatot is írni. A végén szépen tisztázzák le a levelet, tegyék borítékba, és vigyék ki a temetőbe. Olvassák fel, majd rakják egy virágváza alá, vagy a sír mellett gyújtsák meg. Közben ne fojtsák vissza a sírást. (A könnyeknek fontos fiziológiai szerepe van, kimossák a szervezetből a stresszhormonokat.) Utána sétáljanak egy nagyot. Biztosan mélyen fognak aludni, és másnap új szemmel látják a világot. Mindenkinek joga van élni, annak is, aki itt maradt. Mindannyian követünk el hibákat, nem vagyunk tökéletesek. Csak Isten tökéletes. Fogadjuk el magunkat esendőnek, olyannak, amilyenek vagyunk, ne hasonlítgassuk magunkat máshoz, se élőhöz, se halotthoz.
Másik javaslatom: miközben nézik az elhunyt fényképét, beszéljenek hozzá folyamatosan, és közben kopogtassanak a meridián pontjaikon. Ez mindennél jobb megkönnyebbülést hoz. Részletesebb leírást itt lehet találni: http://sorsformalo.com/kopogtatas-ezt-most-hogy/

Előzmény

Válasz

köszönöm igen egy anya tehetne-e másképpen ? Optimista,gyönyörű és ígéretes festő művész hallgató volt 11 éves korától..kishugikájának - 5 év különbség volt köztük ..- sokszor " PÓTANYU " is talán....egy rossz helyen,rossz pillanatban...."HUPSZ" Ő szokta ezt használni.......köszönöm,hogy meghallgatsz !

Előzmény

Válasz

Az ittmaradottak sokszor azért szenvednek, mert kínozza őket a kérdés: miért ő ment el, miért nem én? Bűntudatot éreznek, és az elhúzódó gyásszal mintegy vezekelnek.

Előzmény

Válasz

ez már csak azért is érdekel mert a szüleim ezt tanácsolták de mi hárman kapaszkodtunk össze a szűk ..maradt családunk....

Előzmény

Válasz

erről beszélek

Előzmény

Válasz

Nincs semmilyen jó megoldás..nekünk 6 évünkbe került megtanulni újra élni...de sose lesz ez igazi élet..igaz előtte se volt az..hiszen mire 10 éves lett két testvérét vesztette el....

Előzmény

Válasz

A gyászt nem jó elfojtani. Azokban a családokban, ahol a halálfélelem miatt nem beszélnek az elhunytról, betokosodik a trauma, és az összes családtagot kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja. Akár a család széthullásához is vezethet.
Kicsit gyermetegnek tűnik a ho'oponopono "mondókája", de EFT-vel kombinálva úgy találtam, hogy segít. Mindössze ennyi az egész: Lehet ismételgetni úgy, hogy egy konkrét személyhez szólsz magadban, saját magadhoz is beszélhetsz, és lehet úgy is, hogy nem gondolsz senkire konkrétan. A tudatalattid majd megtalálja, kihez kell irányítani. Tehát a megerősítés/mantra:
Sajnálom.
Bocsáss meg.
Köszönöm.
Szeretlek.

Az EFT kopogtatási pontjai pedig: http://sorsformalo.com/kopogtatas-ezt-most-hogy/

Üdv

Kiss Ida

Válasz

Bár közhelynek számít, de azt mondják ,hogy az itt maradottaknak a legnehezebb. És ebben van igazság.
Egy család úgy életképes ha minden tagja egészségben tud teljes értékű családtag lenni. Ha bármilyen változás keletkezik egy homogén közösségben, akkor a változást elszenvedők lelki egyensúlya bomlik meg.
Úgy gondolom , a legnagyobb trauma ha egy családban haláleset történik. Ilyen esetben a gyászreakció
megélése nagyon fontos. Nagyon fontos megemlíteni , hogy milyen összetartó családról van szó.
Ha a családban nincs egyetértés, akkor, minden egyes családtag a maga harcát vívja meg szerette elveszítésének feldolgozásában. Összetartó család esetében valamivel könnyebb a gyász elviselése mert, a közös gyász erősíti és összetartja a családot.
Zárásképpen , a gyászon nem túl kell lenni , hanem el kell fogadni. Az ember legnagyobb próbatétele a halál elfogadása, de ha lelkünkben békét szeretnék, akkor a halandóság tényét el kell fogadnunk .

Válasz

"Kellene". Igen, ezen van a hangsúly, a feltételes módon.

Előzmény

Válasz