Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Marsi Attila indította 14 éve
Ez a mára már - történelmileg is iszonyatos mód "kompromittálódott" - nem igazából szalonképes kifejezés, miszerint a "munka szabaddá tesz",... már a puszta jelentésminimum szintjén sem bírhat semminemű aktualitással... Nem, mivel már a munka világa is kompromittálódóban... ahol lassan keresni kell, azt aki - hiszen ha volna még - valaki... 'ki a - jelen - munkahelyén, még remélhet, elvárhat s tapasztalhat bármilyen értelemben is elismerést és megbecsülést? Pedig a "munka nemesít is" mondották korábban... Ám maholnap már csupán leépít, kiéget, Burn Out-szindrómákhoz vezet, és idegösszeomláshoz, vagy éppen anyagi ellehettlenüléshez, és kizsákmányoláshoz...
Vagyis átfogalmazva a témát... valyon,...
... -Van-e még, s lehet-e még - szakmai elismerést, megbecsülést várni, és remélni?
- Van-e még, s lehet-e még - erkölcsi elismerést, megbecsülést várni, és remélni?
- Van-e még, lehet-e még - anyagi elismerést, és megbecsülést várni, és remélni a munkánkért...? Avagy ez - mára már... teljességel utópia?
Hozzászólások eddig: 2
Winkler József üzente 14 éve
Lehetetlen egy helyzet :valódi örömöt , elismerést kapni a munkahelyünkön. (Egy módszer )-Vonatkoztassuk el magunkat a
munkahelyi negatívumoktól, és "hasításként" érezzük magunk jól a saját privát tevékenységeinkben...( Flow- Csikszentmihályi)
Ha megtalálod az örömet bármi elfoglaltságodban,- felemel lelkületben, és az anyagiak másodrangúak lesznek.
Igen,- fontos a kereset hiszen meg kell élni valamiből, ám nem lehetsz csak negatív mert felemészt a Burn-Out.
Mindig Te döntesz, mennyit vállalsz, vagy add alább az elvárásaidat, élj szerényebben- ragadd meg a nyugalmat, ne
engedj a világ sietős csapongó csábításainak. Te formálod az életed, -milyen tartalmat adsz neki?
A gondolataid minősége az önbecsülésed formálója. Te adsz méltóságot magadnak, a világ úgyis summásan ítél.
Filozofálgass...megéri!!!!
Hajagos Anita üzente 14 éve
Az sajnos már csak utópia!Sok helyen dolgoztam már és tudom milyenek az emberek.Ha 1ranggal is följebb kerül mind elfelejti,hogy honnan jött.Fölsőbbrangúságot éreznek.Még akkor is ,ha próbálnak a Földön maradni!Ez emberi természet.Lehet én is olyanná válnák???
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás