Derecskei Peter
Az alkalmazkodas a fentmaradas alapelve, es ha tudsz alkalmazkodni akkor mar megbekeltel a vilaggal...

Válasz

Mibol lesz a cserebogar........??DD

Válasz

Roman Gabor
Amit mondasz, az szepen hangzik. Megbekelni a vilaggal..... jo dolog. Tisztaban lenni onmagunkkal, na meg a vilaggal.... Es, szerinted, ehhez mit kellene tenni? Mert ez nem derul ki a kommentedbol. Vagy szerinted eleg, hogyha elfogadjuk a dolgokat olyannak, amilyenek? De akkor hogyan, megis, hogyan tudjuk meg, hogy milyen ez a vilag? Hogy mit tegyek, hogy elkeruljem a hibakat.

Ez a mai egy szep nap. Nem akarom elvesztegetni egy percet sem. Ezert reggel kimegyek az utcara, felhuzom az allam, be a hasam, senkire sem haragszom, "beszivom a napfenyt", es elobb megfigyelem a dolgokat, csak azutan cselekszem. Gondolkodom. Ez jelentheti azt, hogy hiszek magamban, de szerintem csak az biztos, hogy nem igaz, hogy nem bizom magamban.

Lehet igy is elni.

Válasz

ez egy precizen megfogalmazott történet, csak az élethez semmi köze..olyan áporodott szobaszaga van, szoktál néha lemenni mondjuk a levegőre, esetleg az erdőbe?? :DD

Előzmény

Válasz

..............erdekes , bar szerintem nem az a lenyeg hogy elfogadjuk vagy tagadjuk vagy hibakat keressunk Isten lenyeben vagy megnyilvanulasi formaiban................. a lenyeg hogy mindenki tisztaban legyen onmagaval es embertarsaival szemben. A lenyeg a HIT es nem az hogy kit kell imadni, mert a bantu neger az esoerdoben a napot vagy a krokodilt imadja es ott is megbekel a vilaggal...... A hit hianya vezeti ra az embereket hogy talan ez a z isten jobb v amaz rosszabb. Teny hogy mind keresunk valami felsobbrendut nalunk meg akkor is ha azt nem latjuk be es akkor mar van kit okolni a hibakert es van kinek megkoszonni az elet apro oromeit......

Válasz

Tudom, hogy amit írtam, az hosszú, de az építő kritika csak jót tehet (ezt remélem).

Válasz

A véleményemet három részletben adtam közre, kedves Olvasó, kérlek, kezdd a legalsóval.

Válasz

Persze, a legtöbb ember nem így gondolkodik, úgyhogy az ő esetükben (de legalábbis az esetek egy részében) az első példa jó magyarázatul szolgál a viselkedésre.

Akik nem valamilyen csoportosulás miatt, vagy az általam felvázolt logika alapján vannak kapcsolatban Isten fogalmával, azoknál esetleg egy harmadik logika a helytálló.

Úgy tűnik, hogy mindannyian rendelkezünk velünkszületett lelki képekkel. Ez, a legtöbbször, az ösztönös félelemben nyilvánul meg valamitől, amit pedig addig még sosem láthattunk. Ilyen lehet egy szempár a sötétben, egy idegesíto hang, stb. Valószínűnek látszik feltételezni, hogy létezik egy velünkszületett lelki kép (vagy mechanizmus), amely, adott körülmények között a felszínre kerülhet. Ha ez egy kép, akkor az illető tudatában ekkor felszínre kerül egy gondolat, hogy mi van, ha van “valami nagyobb”. Ha egy mechanizmus, akkor olyan élményben lehet része, mintha közvetlen kapcsolatba kerülne istennel. Mindenki hallott már ilyen esetekről. Mindkettő hatására az adott ember, attól függően, hogy mennyire fogékony az ilyesmire, elkezd érdekelődni a téma iránt. Ez önmagában még nem nevezhető lelki betegségnek, csak egy lelki folyamatnak, aminek a vége még bármi lehet (a személyiseg torzulása ugyanúgy, ahogyan sokminden más is).

Összefoglalás. Ami miatt kapcsolatba kerülhet az ember valamilyen isten-fogalommal, az a következő lehet:
1. Csoportosulások, amik ideológiai alapot keresnek a létezésüknek. Az esetek egy részében ez az alap isten; ilyenkor a kritikai érzek sérülése szinte magától értetődő.
2. Lelki folyamatok (képek, vagy mechanizmusok), amik elindítanak valamit az emberben. Ezek a képek külő forrásból is származhatnak, a lényegen ez nem változtat. Ezen folyamatok vége lehet lelki sérülés, a kritikai érzék torzulása, de, akár, sokminden más is. Itt nem egyértelmű, hogy mi lesz a végeredmény, hiszen megmutattam, letezik legalabb egy olyan dolog, amit Isten létezése magyaráz meg a legjobban, de legalábbis, nem logikátlanul.

Következtetés: az "Általános Isten"- definíciód egyáltalán nem érvényes mindenkire, aki kapcsolatban van Isten fogalmával.
A definíciód nem érvényes minden, Istenről alkotott képre, ezért hibás.

Szerintem a legtöbb ember kritikai érzéke valóban sérült, de nem CSAK emiatt, és emiatt sem mindíg.

Válasz

A definícióddal egy demarkációs vonalat húztál ember és ember közé, azt bizonygatva, hogy ha valakinek bármi köze van Isten fogalmához, az tévúton jár. Azt akarom megmutatni, hogy rossz helyen húztad meg ezt a vonalat, illetve, hogy Isten fogalmának önmagában ehhez semmi köze. (Talán, de csak talán, ezek a vonalak a baj legfőbb okozói).

Nem vagyok benne biztos, hogy tudtam-e, de sértett engem az isten-definíciód, amikor először olvastam. Azt állitod, hogy az én Istenről alkotott fogalmam is a te definíciód alá esik. Szerintem nem. Hadd magyarazzam el, hogy mire hasznalom én Isten fogalmát.
Amennyire tudjuk, az általunk ismert világegyetemet anyag és energia tölti be, amelyet mindenhol azonos szabályok uralnak, vagy másképpen, a világegyetem összes részén ugyanolyan tulajdonsagokkal rendelkeznek az elemi részecskék. Hogy miért ugyanolyanok, azt megmagyarázza a közös eredet (ősrobbanás). Hogy miért olyanok ezek a tulajdonságok, amilyenek, azt nem magyárazza SEMMI. A fizika, a látszattal ellentétben, leíró tudomány. Végső soron nem ad, mert nem is tud adni elfogadható magyarázatot arra, hogy miért olyanok a fizikai törvényszerűségek, amilyenek. Léteznek ugyan ügyes elméletek, amelyek megpróbálnak erre is válaszolni, de ezek, lényegében, csak megkerülik a válaszadást.Ez a tény megmutatja, hogy van egy hatalmas lyuk a világról meglévő tudásunkban. Nevezhetjük Istennek, vagy Végtelennek, de ott és akkor, amikor a világegyetemünk keletkezett, valami megmagyarázhatatlan dolog történt, és ez, szerintem, csoda. Ebben a logikában nincsen hiba, Isten itt egy lehetséges magyarázat.

Válasz

"Mert az emberiség történelmében az ilyen jellegű ideológiai és világnézeti különbségek miatt volt eddig a legtöbb szenvedés a földön." Ez egyszerre igaz, és hamis állítás, mert a különbségek valódiak, de az okuk sokkal mélyebb, mint holmi általános isten.

A nevem Derecskei Péter, és nem értek veled egyet, Ige. Csak remélhetem, hogy olyan komolyan fogod kezelni a hozzászólásomat, mint amilyen komolyan szerintem kellene, és nem intézed el egy soron következő flegmatizmussal.

Az ötletet, hogy megértsem, hol tévedtel, egy tavalyi film a "Die welle" megnézése adta. Ez a film egy megtörtént esetet dolgoz fel, és azt mutatja be, hogyan változik at egy osztálynyi gyerek egy hét alatt fanatikus csoporttá. Az eset kaliforniában tortent, 1967-ben. Ez, és az ehhez hasonló kísérletek megmutatták, hogy az emberi természetnek van egy sötét oldala, amitől semmilyen civilizáltság nem ment meg minket. Lefogadom, hogy mindenkiben ott van, és mindenkiben máskeppen nyilvánul meg. Bennem is ott van, érzem, és biztos vagyok benne, hogy benned is van valami ebből.
Az ideológiákat csoportok alakították ki, és ezek a csoportok idővel fanatizálódtak. De ehhez nem volt feltétlenül szükség egy istenre. Elég volt, hogyha az egyiknek ferdébb volt a szeme, mint a másiknak, vagy ha nem tartozott az árja fajhoz. Mindig találtak valami ürügyet, hogy a saját társaikat többre becsüljék az ellenségnél, és ... azt hiszem, ez érthető.

Válasz