Mindkét szülőnek joga van szerintem a gyerekekhez.Egyenrangú feleknek kell tekinteni őket amíg nem követ el valamelyik törvénybe ütköző dolgot.A gyerekeknek ugyanúgy szükségük van apára és anyára.Ha válásig fajul egy rossz házasság akkor békességben kell elválni,ne sérüljenek a gyerekek.Ami pedig mások véleményét illeti(após,anyós ..stb)nem kell figyelembe venni.Budai Szilvia írására válaszolnék még.Talán nem kellene általánosítani.Nem minden apa hagyja ott a gyerekét.Persze van ilyen is,de fordítva is igaz.Összefoglalva:minden egyes gyermekelhelyezés egyedi elbírálás alá kell,hogy essen.Nincs két egyforma ügy.

Válasz

Kedves LÁszló!
Ebben a helyzetben, mindkét fél részséről meghallgatnám, ők hogyan látják a problémát. Ezután én mondanám el, hogy én hogyan látom azt, ami nekik problémát okoz. Az is lehet, ha a szülők véleményét meghallgatják, és átgondolják, a probléma meg is oldódik.
A bölcs látásmód, az élettapasztalat más rálátást, szélesebb perspektívát nyújt élethelyzetek megoldásához és megítéléséhez.
De a felmerülő probléma súlya is befolyásoló tényező! Könnyebb volna a válaszadás, ha ismernénk a problémát.

Előzmény

Válasz

Hu, de kemény vagy Kata! Szerintem van itt evolúció, és én hiszem ha van üzenetíró, akkor kifejlődik a név is hozzá.
Visszatérve eredeti témához: apa-gyermek kapcsolathoz, egy kérdésem van: Egy házas fiúnak vitája keletkezik feleségével, annak rokonsága miatt. A fiú ezt felosztja apjával, a meny úgyszintén az anyósával. Szerintetek milyen véleménymondás, magatartás helyes az apa-anya, a meny felől nézve após-anyós részéről? Üdv: Kalász

Előzmény

Válasz

Kedves üzenetíró!
Aki annyira nem gerinces, hogy fenn hagyja nevét, vállalva írásának következményét, nem tudom melyik "élőlényhez" sorolhatná magát? Nagy gondolkodás e sorok leírásához nem kellett az biztos, de a felelőségvállalás sem nagyon ismert részedről! Belépsz egy klubba , leírod a véleményed, majd utána kilépsz! Ez milyen "élőlényre" vall?!

Előzmény

Válasz

Igen ezzel teljesen egyetértek László! Szerintem is az a baj, hogy mi emberek azt hisszük mindent megtehetünk és mindent jobban tudunk mint az úr, pedig végül így vagy úgy de hozzá fordulunk segítségért! Megadta a szabad döntés jogát, és a
választás lehetőségét, hogy nélüle oldjuk meg a gondjainkat! De vajon elég erős az ember, hogy ezért vállalja a felelősséget is?
Hiszen egy rossz döntés,egy rossz lépés örökké kihathat ránk éppúgy mint az ha mások döntenek helyettünk! De nem jobb e
magunk hibáiból tanulni mint másokéból?

Válasz

Amikor a hal kimászott a szárazföldre, - az evolúció szerint - honnan tudta, hogy mi az a tüdő amit kb 2 perc alatt ki kell fejlesztenie testében, különben neki annyi? Honnan tudtunk volna kigondolni egy vagy több, önmagunkon túli és a világ fölötti hatalommal létezőt, mikor még magunk tüdejét sem tudtuk megtervezni és nem is ismertünk ilyen belső szervet? Majd csak évezredekkel az istenhit megléte után jönnek olyan görög gondolkodók, akik azt mondják: "Ismerd meg magadat!" Logikai, fizikai alaptörvény minden tudományban: "A hatás nem múlhatja felül a hatót." Egy bizonyos erővel meglökött golyó nem tud az indítóerőnél nagyobb erővel koccani a másik golyónak csak valamennyivel kisebb erővel. Tehát a halandó, a nyilat még nem ismerő, épületként még csak barlangot ismerő, a hegyen túl lakó másik kőbaltás beszédjét még nem is értő, stb, stb, hogyan tudott volna egy Mindenhatót kitalálni? ha pedig azt mondod, hogy embertől mégis kitelik ilyesmi, akkor bizonyítson most: találja ki pl a gazdasági világválság megoldását, vagy elég bizonyíték lesz ha csak a ma legalább 20 féle - tudomány által elismerten - gyógyíthatatlan betegség ellenszerét megtalálja, vagy valami világunknak abszolút nem ártó, kimeríthetetlen energiaforrást tudna ki vagy megtalálni. Idézet: "A mai emberiség legnagyobb baja, hogy sokat tart önmagáról, és keveset Istenről". valamilyen olvasmányban találtam. Kalász.

Előzmény

Válasz

Istent az "emberek" Teremtették! Úgyanúgy, mint a 7 fejű sárkányt, a jó tündért, a vasorrú bábát stb. ... A fűszál is élőlény és nem is gondolkozik..., az állatvilág sem, pedig biológiailag állitólag oda tartozuni...!

Előzmény

Válasz

Nálunk a négy gyermekemmel, sőt most már a menyünkkel (19-28 közöttiek) úgy áll a kapcsolatunk, hogy ha hazaérkeznek és feleségemet látják meg először akkor az első kérdésük: Apa? Ha engem látnak meg először, akkor az az első kérdésük: Anya? Van egy "szentháromságunk" a családban: Apa - Anya - Gyerekek. Így minden ügyünk, viszonyunk jóra alakult eddig.
Utóbbi években néhányszor - szükséges esetben - közös beszélgetést kezdeményeztünk magunkról, egyikünk-másikunk eseti vagy visszatérő magatartásáról, és együtt mondtunk ki pl ilyet, "hogy ezt így nem csinálhatod tovább", vagy "jó volna ha ebből megváltoznál." Legtöbb vasárnapi ebédünk előtt együtt imádkozunk, egyenként hálát adva az elmúlt hétért, kérve a következő hétre Isten segítségét. (ilyenkor vagyunk ünnepélyesen is együtt). Mindezt az ének-zenetanár első fiam gyógytornász menyemmel, a magyar-énektanár lányom, a gazd infó egyetemista második fiam, és a most érettségizős harmadik fiam szülői kényszer nélkül tartja természetesnek, és a saját emberi transzcendenciája részének. Kalász

Válasz

Szintén nem tudtam megnyitni ugyanúgy mint Katalin.

Előzmény

Válasz

A cikk minden szavával egyetértek egyébként magam is elmentettem! Nagyon is bonyolult kérdés ez az elidegenítési szindróma és nagyon gyakran előfordul, de azt azért hozzátenném, hogy egyetlen pszihológus véleménye számomra semmit nem mond mert azt nem jelentheti ki egy ember, hogy csak az anyáknál fordul elő ez a rosszindulatú hozzáállás! Az pedig egy másik kérdés, hogy mennyire ösztönös és mennyire nem az ezirányú próbálkozás a gyermekkel szemben. Mert amit rendkívül nehéz megállapítani, hogy vajon melyik szülő miben követ el hibát, s mennyire tudja a gyermek mit érezzen,erre még a szakpszihológus se képes szerintem!

Válasz