Nagyon szuper! De mindenre születni kell! Ezt én soha nem tudnám megcsinálni, de nagyon sokan nem! A Jó Isten teremt embert minden posztra!

Válasz

pontosan ..... era

Válasz

Gyönyörű! Szépséges... Szórakoztató, mindaddig, amig békés célokra használják fel ezt a technikát és technikai tudást. Persze Erika azt mondja, hogy én javíthatatlan pesszimista vagyok. Nem, hanem felkészült. Babits a háborű után nyilatkozta, hogy minden háborű előtti kedvenc olvasmányából a háború csiráit látja utólag. Ezért hát két verset idézek ide, a képet ami pedig hozzátartozik külön töltöm fel. hogy legyen egy kis humor is a dologban

SAGINYAN

NAGYSZERŰ SZERTELENSÉGEK

Ugyan már !
Hát hogy lenne az a Halál ?
Mért járkálna, az erődben… mint
fehér jelenség?!
Ilyesmit még elképzelni is
szertelenség!
Sokkal egyszerűbb a dolog:
valaki vad névnapi murit rendezett…
puffogtatást, tűzijátékot a javából!
Ő maga meg ott kucorog, békaként, a sánc
felett
s onnan kacsingat, mint a tűz, a mozsarak
torkából.
Nyájasan mély a házigazda hangja, ha
hívogat
úgy dörmög — mint mikor ágyú bömböl.
S az álarcot sem a gáz miatt
viseled, hanem csak úgy… mókás örömből!
Nézzétek!
A végtelenbe szállni
egy rakéta az égre reppen.
Vajon tudna ilyen szépen korcsolyázni
a halál a parketten?
Csak azt ne mondjátok soha:
vérfolyók folynak.
Ez — őrület lenne!
Hisz a harcosok legharcosabbjainak
csak rőt szegfű-csokorba borult a melle.
Hogy is lehetne másként?
Az agy megáll,
megáll és semmit sem ért:
ha nem ölelkezésre,
akkor — ugyan miért
fonódnak össze a lövészárok-karok?
Senkit, senkit sem öltek meg !
Csak néhánynak — nem bírta tovább a lába.
A Szajnától a Rajnáig a föld velük beszórva…
Csak kivirult
s ezért bódít úgy … sárga illatával
a halottak virágágyaiból nőtt üszök-fekete rózsa.
Nem, nem „halottak”!
Élnek!
Mind felugranak
egyszer,
így, ni: talpra!
Hazatérnek
s otthon mesélik majd testvérnek, feleségnek,
hogy micsoda tréfás fura fickó is volt az a
házigazda!!!

Mesélik majd: Nem volt ám ott erőd, vagy
akna…
nem találkoztunk mi könnyel, vérrel …
Csak az a nekiduhajult ünnepelt
lepett meg bennünket
néhány
nagyszerű, vad szertelenséggel!
fordította Tamkó Sirató Károly




SHERI S. EBERHART

FÖLDÖNTÚLI TRIALÓGUS


Három lény, Mars-por-bóbiták
ülnek — az első ős nyivák,
dib-dáb sípos a második
Mars-árok-daluk hallatik,
csillagot néz a harmadik,
por lep egy trombitát.

Sípját a sípos leteszi,
a harmadik rihít neki,
(mert fél) : figyeld a lobogó
fátylas bolygót, ott pirinyó
folt bár a lét, de szőr, haj, szó,
én ebben mergeli.

Az első táncba kezdene,
sújt a második négy szeme,
ské aztán bré : te jól vigyázz,
ez istenellenes vihánc,
hogy lét van ott : ne mondja tánc,
ne vedd ajkaidra se.

Tanúld a nagy tudósokat,
kik fáradoztak oly sokat,
s állítják dönthetetlenül,
hogy nincs lét alul, se felül,
csak itt — majd fényben földerűl
az ok és okozat !

S ím : tekintetük fönnakad
a planétán, mert szétszakad
a pára-fátyol s tűz virul,
máglyák csatáznak, nem csitul
dühük, s a glóbus ím, kimúl,
izikje sem marad .

Mordul az első : Megkövess,
mert igazam tündökletes,
e tűzijáték arra int,
vond vissza hamis szavaid.
De közbeszól a harmadik :
Minek ? Fölösleges.
A porban hajlongnak tovább,
egy-ős dal dib-dáb taktusát
síp-sápolja a sípoló,
nyögi a kötetlen trohó,
hallgat a csillag-bámuló,
por lep egy trombitát.
Fordította Nagy László

Válasz