A depresszió évek óta korunk egyik legádázabb betegségeként afosztrofált, hosszan tartó, pusztító állapot.

Hogy mennyire betegség, vagy csak egy orvosok által felcimkézett állapot, arról ádáz viták folynak, és bizony sokszor bennem is felmerül a kérdés: vajon mondhatjuk-e bármire a világon, hogy állandó, megmásíthatatlan és végleges?

És egyáltalán, helyénvaló az, ha egy lelki állapotot gyógyszerekkel próbálunk befolyásolni (azt nem a drogosok szokták?!?!), és nem úgy, hogy változtatunk az életünkön???

Az absztakt intelligencia magába foglalja

- a szociális,

- érzelmi és

- praktikus intelligenciát.

Az elsõ, a szociális intelligencia a szociális kapcsolatok terén nyilvánul meg, a mások hozzánk való viszonyulása, irántunk táplált érzései  megértésének képességét értjük alatta.

Az érzelmi intelligencia azt mutatja, mennyire vagyunk képesek felfogni és értelmezni mások és önmagunk érzelmeit.

A szituációhoz köthetõ praktikus intelligencia tulajdonképpen olyasmi, mint a barkácstehetség.

Vajon az intelligencia azok kiváltsága, akiket születésüktõl ezzel a megkülönböztetéssel kezelnek?

Vagy az élet ruház fel mindenkit intelligenciával, a saját egyéni tapasztalataihoz és környezetéhez mérten?

Az általános intelligencia koncepcióján túl talán igazságosabb, vagy fogalmazzunk úgy, valóságközelibb volna inkább az intelligenciát meghatározó tényezõket számba venni.

Ha úgy tekintünk egy emberre, mint rendkívüli, egyszeri és megismételhetetlenre, a pszichológusok szemszögébõl nézzük, mindez a szürkeállomány barázdáiban és tekervényeiben "helyezkedik el".

A Rorschach teszt (tudjátok, a pacás) arra való, hogy a terapeuta sebtiben megállapítsa a vele szembeülõ paciensrõl, hogy most akkor rá kell-e zárni az ágyrácsat, vagy sem.

Na jó, ez túlzás, de tény, hogy állítólag messzemenõ következtetéseket tudnak levonni az emberi elme kórtani állapotáról. Vagyis az ember elmekórtani állapotáról. Rémisztõ, nem? Vásott kölkökre lelni pszichoanalízisben...

De mégis, mi az a normális? Ja, hát az az, ami nem abnormális, és fordítva.

Egy pszichoanalitikus közösségi portál

nem csak azért jó, mert egy (újabb) virtuális hovatartozás-érzést tudhatunk magunkének, és mert újabb illuzórikus ismeretségekre tehetünk szert, hanem mert az okos algoritmusok önmagunk és emberi  kapcsolataink féltudományos kianalizálására is lehetõséget teremtenek.

A Psychogalaxy.com rendszerébe regisztáló anonim felhasználó önismereti teszteket töltögethet ráérõs óráiban, kielemezheti meglévõ kapcsolatait, és új, a fejlettebb énképének és igényeinek megfelelõ, tudományos alapokon nyugvó kapcsolatokra tehet szert.