A szorongás akkor válik betegséggé, amikor látszólag teljesen hétköznapi helyzetben is gúzsba köti az embert.

A szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó pánikbetegség és a generalizált szorongás többnyire fő tünete maga a szorongás, azonban előfordulhat olyankor is, amikor más, maladaptív viselkedéseket, kényszeres-rögeszmés gondolatokat vagy cselekvéseket, fóbiákat próbálja háttérbe szorítani.

Testünk és lelkünk egymástól elválaszthatatlanul, szellemünk vezérlete alatt létezik - nos, így kellene tekinteni a hagyományos és alternatív gyógyítás kapcsolatát is. A kettő nem létezhet a másik nélkül, és feladva a dominanciáért vívott kicsinyes harcott, itt az ideje, hogy összefogjanak, és együtt szolgálják az Ember testi, lelki és szellemi egészségét.

A hazai orvoslásban még praktizál az a generáció, aki csak a tüneteket látja, az azokat viselő embert már kevésbé, pláne azt, mi van a lelke mélyén...ezzel szemben az alternatív, természetes gyógyászat gyakorlói is számtalanszor kárhoztatják a tradicionális gyógymódokat.

A ma érvényes, hivatalsos álláspont szerint minden betegség tekinthető pszichoszomatikus eredetűnek is, hiszen kialakulásában elkerülhetetlenül közrejátszottak szociális és pszichológiai tényezők is.

Amikor a kedvezőtlen környezeti hatások hosszabb ideig fennállnak, a tartós feszültség miatt legyengül az emberi test imunnredszere, és nem képes tovább védeni a szervezetet a sejtbilológiai szintű támadástól.

Vagyis gyakorlatilag semelyik betegséget nem szabadna az embertől mintegy elvonatkoztava, önmagában vizsgálni és kezelni.

A munkamánia legalább olyan lélekromboló, önpusztító betegség, mint az alkoholizmus, vagy a játékszenvedély.

A munkafüggő képtelen abbahagyni a munkát, és célja már messze nem a pénzkeresés, csak egy menekülő útvonal az élet "viszontagságai", a valóság elől. A munka szenvedély, drog számára, mely megbetegíti testileg és lelkileg egyaránt, és tönkreteszi a kapcsolatait is.

Ismerd meg a tüneteket és a kezelési lehetőségeket!

Megdöbbentő, én-idegen, kontrollálhatatlan kényszergondolatok és kényszercselekvések - az őrület maga?

Hogy van az, hogy az egyik neves szakember állítja, olyan, hogy depresszió, nincsen? Míg a másik oldalról azt halljuk, hogy a depresszió gyakorlatilag testi baj, mint például a reuma...

Eltérő kialakulási mechanizmusa szerint a depressziónak minimum tíz altípusát különböztették meg. Hozzátéve azt is, hogy egy-egy traumatikus élmény kóros anyagcserezavart idéz elő, melyeket hosszú távon befolyásolják az agyi ingerületátvitelt.

Most akkor ez megint a tyúk és a tojás dilemmája?

A depresszió évek óta korunk egyik legádázabb betegségeként afosztrofált, hosszan tartó, pusztító állapot.

Hogy mennyire betegség, vagy csak egy orvosok által felcimkézett állapot, arról ádáz viták folynak, és bizony sokszor bennem is felmerül a kérdés: vajon mondhatjuk-e bármire a világon, hogy állandó, megmásíthatatlan és végleges?

És egyáltalán, helyénvaló az, ha egy lelki állapotot gyógyszerekkel próbálunk befolyásolni (azt nem a drogosok szokták?!?!), és nem úgy, hogy változtatunk az életünkön???

Egyre hangosabban zúgolódnak a népek, vádaskodva kutatók és gyógyszergyárak fölött, hogy csak azért "találnak ki" újabb és újabb problémákat, vagyis egyes betegségeket, hogy új piacot termetsenek drága tablettáiknak.

Miközben egyre nagyobb teret hódít az az elképzelés - és nem csak ezoterikus, de orvosszakmai körökben is! - hogy bizony minden betegség lelki eredetû. (Itt azonnal felüti a fejét a veleszületett rendellenességek karmikus problémaköre, de ez egy másik klub asztala.