Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
9 éve | Törőcsik Anita | 0 hozzászólás
Filmvígjátékokban gyakran látható, hogy valaki látványosan elájul, mert vért lát. A vér vagy a sérülés látványától való félelmet a legtöbbször komolytalan kényeskedésnek tekintik, és sokan talán nem is gondolják, hogy valódi lelki zavarról van szó.
Pedig a helyzet komoly: a felnőtt lakosságnak mintegy 3-4%-a tapasztalja meg élete során ezt a fóbiát. Az erős félelmet nemcsak a vér látványa váltja ki, hanem a tűszúrással járó orvosi beavatkozások, valamint a sebesülés látványa is, akár a beteg saját testéről, akár valaki máséról van szó.
Egy új tanulmány kimutatta, hogy ha szokássá válik mások hibáztatása egy szervezetben - még akkor is, ha a "célszemély" ártatlan - erőteljesen növeli az esélyét annak, hogy a jelenség a H1N1 intenzitásával fertőzi majd meg az egész közösséget
Az egymásra mutogatás játéka gyorsan terjed, mivel azt az érzetet kelti, hogy az énképünket támadás érte, meg kell védenünk magunkat.
A jelenséget bemutató tanulmány fő szerzői, Nathanael J. Fast a Dél-Kaliforniai Egyetem menedzsment adjunktusa és Larissa Tiedens, a Stanford Egyetem szervezeti viselkedéstani professzora négy különböző kísérletet végeztek el, melyből kiderült, ha nyilvánosan másra hárítják a felelősséget, azzal drámaian nő a valószínűsége annak, hogy ez a gyakorlat futótűzként terjed majd el a szervezetben.
|
|
14 éve | surányi dorottya | 0 hozzászólás
Az elmúlt időszakban a "válság" szóra mindenki összerezzent, attól függetlenül, hogy hol él, mit csinál, vagy éppen mennyi idős, és milyen családból származik.
Vajon hogyan értelmezi a társadalom a válságot,és miként küzd meg vele az egyén? Észrevesszük -e egyáltalán a válság komplexitásában a jelenséget?
A gazdasági válság a Gonosz egy változata, vagy fejlődési lehetőség, kiinduáló pont, az újrakezdés jele?
És a legfontosabb: vajon mi a szerepe a médiának a válsághelyzetben?
Keczánné Macskó Piroska mostantól Tag
Keczánné Macskó Piroska írta 3 hete itt:
Érezd magad jól a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás