„A szem a lélek tükre” – mondják, azonban kevésbé köztudott, hogy fülünk nagysága és formája is sokat elárulhat jellemünkről. Évezredek óta a fiziognómia, vagyis az arcolvasás tudománya foglalkozik behatóbban többek közt fülünk és személyiségünk összefüggéseivel, de az ősi Kínában például a sorselemzésben is fontos szerepet tulajdonítottak ennek az egész életünkben növő testrészünknek.

Az introvertáltak inkább a hegyekbe vágynak, míg a társaságkedvelők jobban kedvelik a tengerpartot.

A  Journal of Personality and Social Psychology című szakfolyóiratban megjelenő tanulmány egy három részből álló kutatássorozat tapasztalatait összegezve derítette ki a személyiség és a földrajzi környezet kapcsolatát.  Ez az első olyan felmérés, amely az introverziót és az extroverziót a domborzati viszonyokkal hozza összefüggésbe.

A résztvevők nyugodtabb, csendesebb és békésebb helynek érzékelték a dimbes-dombos, fás területeket, míg a nyílt, sík terek izgalmasabb és ingerdúsabb környezetet jelentettek számukra.

Az arány fontosabb

A kutatások szerint az ujjak hossza sok mindenről árulkodhat, de persze akárcsak az egész kezünk, az ujjaink mérete is arányos lehet a többi testrészünkhöz, így nem is annyira önmagában a hosszat, mint az ujjak hosszúságának egymáshoz viszonyított arányát érdemes figyelni.

Érezted már azt, hogy nem vagy egyedül, még akkor sem, ha egyedül vagy?

Mintha valaki figyelne...az éppen távol levő szerelmed, egy rég elhúnyt, kedves családtagod, vagy csak úgy, az emberek.

És ilyenkor egy picit másmilyen vagy, úgy viselkedsz, mintha tényleg ott volna, és árgus szemekkel figyelne. Ilyenkor megpróbálsz megfelelőbben viselkedni, jobbá, szebbé, erősebbé válni. Mindannyian ilyenek vagyunk, szinte észrevétlen játsszunk képzeletbeli közönségünknek.

Arcok, álarcok, játékok és szerepek... Életünk során számtalan különböző, úgymond meghatározott játékszabályok szerint működő helyzethez kell alkalmazkodnunk, ezek segítségével birkózunk meg a feladatainkkal, így szerepeink nagy része élvez némi létjogosultságot. Jobbik és rosszabbik arcunk személyiségünk kettős mivoltát tükrözni, ez alól bizony senki sem kivétel. Álarcaink pedig a rejtekhelyünk, biztonságot és távolságot jelentenek a többi ember között, ugyanakkor magukban hordozzák a magány és az önbecsapás lehetőségét és következményeit is.

Aki most ezeket a sorokat olvassa, minden bizonnyal csevegett már, ha csak egyetlen egyszer is, a virtuális térben. Ez pedig, mint minden emberi cselekvés, bizonyos kognitív folyamatokkal jár, melyek további mentális folyamatokat vonnak maguk után, amik kihatnak az egyén érzelmi érésére...

:)

Még mindig izgi a téma szakértői körökben: mit tesz velünk az internet, és az online csevegés? Avagy hogyan alakítjuk a világot, és hogyan alakít a világ bennünket?

A tyúk, vagy a tojás?

Katasztrofikus gondolkodás, abszolutizáló gondolkodás, racionalizálás és bagatellizálás... ismerős? Ezek a gondolati mechanizmusok, ezek a hibás mentális eljárások vezetnek a testünket és lelkünket mérgező rossz érzésekhez és szorongáshoz.

Szendi Gábor A nyugalom ABC-je című írásában gyakorlati útmutatót nyújt a rossz beidegződések megváltoztatásához.

Tovább...

Az Enneagramm az õsi Közép-Keletrõl ered, egészen pontosan a szufi bölcsek dolgozták ki (na nem csak úgy kidolgozták, elõtte megfigyeltek, feljegyeztek, értelmeztek, párhuzamokat vontak és tényeket állapítottak meg).

A típusok leírása az emberek közti tapasztalatcserén alapult.

A pszichológiába Oscar Ichazo és Claudio Naranjo vezette be, mint egyfajta személyiségtipológiát, a '70 -es években. Azóta egyre több területen használják: pszichoterápiában, családterápiában, munkaerõtoborzásban, üzleti életben, és persze a spirituális fejlõdés területén is.

Egy idõben az az elképzelés járta, hogy egy ember születésekor egy teljesen üres lap (tabula rasa, John Locke) amelyre a tapasztaltok vésik fel karakterét, vagyis személyisége a nevelés és az egyéb szociális hatások eredményeképpen alakul.

Azután meg az, hogy az ember stabil hajlamokkal, kódolt személyiségjegyekkel jön világra.

Az idõk során pedig hol ez, hol az a szemlélet dominált.

 Mára megállapodtunk valahol félútona kettõ között. Vagyis abban, hogy bár a kultúrkörnyezet és az otthon fontos szerepet játszik a személyiség formálásában, az újszülött bizony rendelkezik bizonyos hajlamokkal: extrovertált vagy introvertált, érzékeny vagy közönyös, vagány vagy szégyenlõs, rendigényes, vagy rendetlen...