Képzelje el, hogy sétál az utcán, egyszer csak egy elszabadult kamion kezd száguldani ön felé - ön pedig ösztönösen, minden erejét összeszedve, félreugrik előle. A stressz hatásainak köszönhetően menekül meg. De mi van, ha ezek a reakciók minden valós veszély nélkül következnek be?

A pánikbetegeknek, a pánikrohamokkal küzdőknek ez ismerős lehet. Az intenzív, félelemmel, szorongással, erőteljes szívdobogás-érzéssel, légszomjjal, mellkasi fájdalommal, gyengeséggel és egyéb tünetekkel együtt járó rohamok szinte bármikor rájuk törhetnek.

 

A generalizált szorongás az egyik legügyesebben rejtőzködő betegség: nem könnyű felismerni az állandóan aggodalmaskodó ember viselkedése mögött a generalizált szorongásos szindrómát, vagy azt, hogy a "szégyenlős" kisgyereknek valójában szociális fóbiája van.

 

A szívinfarktusra emlékeztető pánikroham esetén sem arra gondolnak a betegek, hogy ez egy szorongásos jelenség, csak arra, hogy ez pánik.

Minden normális ember feszültsége, félelmet vagy szorongást él át veszély-, illetve stresszhelyzetekben.

A szorongás akkor válik betegséggé, amikor látszólag teljesen hétköznapi helyzetben is gúzsba köti az embert.

A szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó pánikbetegség és a generalizált szorongás többnyire fő tünete maga a szorongás, azonban előfordulhat olyankor is, amikor más, maladaptív viselkedéseket, kényszeres-rögeszmés gondolatokat vagy cselekvéseket, fóbiákat próbálja háttérbe szorítani.

A meditációval megtapasztalt élményeken túl az egyetlen legális és emberbarát tudatmódosító eljárás a hipnózis.

 

Sokan az önálló szabad akarat és önmaguk, viselkedésük feletti kontroll teljes átadásával azonsoítják, és félnek attól, hogy egy másik embernek ennyire kiszolgáltassák magukat, mások örömmel kérnek segítséget tapasztalt hipnoterapeutához, hogy megszabaduljanak kínzó lelki nyavajáiktól.

 

 

Szemfényvesztés vagy sem, tény, hogy a hipnoterápia segíthet a pánikbetegségek, kényszerbetegségek, alvászavarok vagy depresszió leküzdésében.

A gazdasági válságból egy szakma biztosan profitál: a pszichológusok rendelőit az Egyesült Államokban gyakorlatilag elárasztották a kliensek.

 

Az Egyesült Államokban pszichológusok már korábban felhívták a lehetséges páciensek figyelmét a helyzet lehetséges, pszichés vonatkozású veszélyeire.

 

 

Tovább...

Aki nem olvasta még Szendi Gábor könyvét a pánikról, most egy rövidebb lélegzetvételű publikációjában megismerkedhet a szakmából eltanácsolt és/vagy kiugrott pszichiáter nézeteivel.

(Bár onnantól, hogy a szerző neve gyakran jelenik meg Lenkei Gáboréval egy lapon, már vannak fenntartásaim a hitelességével kapcsolatban...)

 

Mindenesetre a cikk igyekszik lerántani a leplet a tulajdonképpen legális drognak számító antidepresszánsok alkalmazásának visszásságairól, ennek pedig bőven itt volt már az ideje!

Április 26-án 15:00-kor tartja Szendi Gábor legújabb  Pánik - Tények és tévhitek című könyvének bemutatóját a Könyvfesztiválon a Millenáris Park Szabó Magda termében.

A szerző nem titkolt célja, hogy a tőle megszokott szókimondó, provokatív tabudöntögető stílusban leplezze le a "népszerű" betegség körül felépített hazug mítoszt. Rámutat arra is, hogyan tanuljuk a félelmet, de azt is elmondja, hogyan győzhetjük le azt.

A könyv a Könyvfesztivál alkalmából jelenik meg a bemutatás napján, a Jaffa kiadó gondozásában.

Az efféle tünetek szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal jól kordában tarthatók. A kezeléseket mindig egészen kis mennyiségû gyógyszerrel kezdik, és fokozatosan állítják be a szükséges, de legkisebb adagot. Késõbb a leszokás is fokozatosan, de még lassabban történik. Ha szükséges, bármikor vissza lehet térni az eredeti adagra. Fontos azonban a folyamatos pszichoterápiás kezelés. A nem kezelt pánikbetegek ugyanis gyakran alkoholba vagy kábítószerbe fojtják szorongásaikat, esetleg a súlyosodó depresszió miatt öngyilkosságot kísérelnek meg.

A szindróma legalább kétszer olyan gyakori nõknél, mint férfiaknál. Ennek egyik oka talán az, hogy az erõsen férfidomináns világban gyakran túl nagy nyomás nehezedik a nõkre. A rendszeres és nagymértékû stressz pedig kiválthat akár pánikbetegséget is. A lelki nyomást pedig gyakran csak tovább súlyosbítja, ha egy nõ nem bírja a rá nehezedõ terheket és lelkileg kiborul. Kirohanásait a környezete tévesen hisztinek tekinti. A kálvária általában huszonévesen kezdõdik és körülbelül negyven éves korig érinti a lakosságot.

Fejfájás, szédülés, hányinger, hasmenés kerülgeti õket néha csak úgy, minden ok nélkül. Rettegnek a hétköznapi eseményektõl, és szervezetük reakciójától. Pánikbetegség kínozza õket.

A szorongásos betegségek közül a pánikbetegség a leggyakoribb tünetegyüttes napjainkban. Bár a lakosság igen magas arányát érinti, sokszor mégsem kapnak a betegek megfelelõ kezelést. A pánikszindróma 1980 óta ismert.

A magyar pánikbetegek száma több százezerre becsülhetõ.