Bika vagyok. Állítólag impulzív, csökönyös, birtokló és imádom a pénzt. Legalábbis a horoszkópom ezt állítja. Arról bezzeg semmit sem mond, hogy mennyire odavagyok a tudományért, és milyen szkeptikus tudok lenni az ezotériával szemben, és mennyire komikusnak tűnik számomra, hogy a születésem bolygóállásaival összefüggne, milyen vagyok. A saját érzelmi viszonyulásomtól függetlenül azonban az asztrológia elképesztően izgalmas dolog. Már időszámításunk előtt nyolcszáz évvel is hittek benne a mezopotámiaiak, ahogy azóta is sokan mások.

Az én szavaim kevésbé ékesek, hogy kommentáljam, amit itt láthattok!

szívből küldöm mindenkinek.!

http://www.youtube.com/watch?v=SgE97_CfOJ4

Isten az agyunkban van, a gondolat valóságot teremt, a hit pedig nem csak hegyeket, de neuronokat is megmozgat!

Ciklikusan ismétlődő helyzetek, újra- és újra ugyanazok az alapvető, megoldatlan és valamiért feloldhatatlan problémák, blokkoló szorongás, és az önmegsemmisítő program...

Vajon hogy lehet az, hogy az életben sokszor számunkra is érthetetlen módon viselkedünk, mintegy gépként, és nem vagyunk képesek ezen változtatni? Miért van az, hogy újra és újra ugyanazokba a gödrökbe pottyanunk, vagy éppen ismételten elgáncsoljuk önmagunk?

Akad köztünk olyan, aki kategorikus "nem"-mel felelne az "Akar-e ön boldog lenni" kérdésre?

Van egy tippem...:)

A boldogság nyomában jár mindenki, akár a pénzt hajtja, akár a szerelmet, akár a kincset a szivárvány tövében, akár cikket ír a Time magazinnak.

Az utóbbi megtalálta, és meg is osztotta a boldogságra éhes olvasókkal a receptet: íme, a következetes és szorgalmas endorfintermelés koránt sem annyira meghökkentő, bárki által elsajátítható módszere 10 pontba szedve.

Nem csak azért bírom nagyon Szendi Gábort, és a könyveit, mert hasonlít Alain Delon-ra,

és mert kedves babás-szecessziósak a könyvborítói, hanem azért is, mert azt érzem, feltétlen rajongója a nõi nemnek. Méginkább azért, mert teljes mellszélességgel szembeszállt az általa "depresszióiparnak" nevezett  pszichiátriai vegyszermaffia uralmával, õ sem bírja Freudot, ráadásul okos is.

                                                                                                               Fotó: Ajpek Orsi

Ennyi éppen elég volna       

ahhoz, hogy új, Karácsony elõtt megjelent könyvét, az Isten az agybant elolvassam, de...