Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kedvenc megélhetési kutatóink ismét bebizonyították, hogy a spanyolviasz nem más, mint viasz, ráadásul spanyol.
Esetünkben azt, hogy a dohányzás nem csökkenti a stresszt, hiszen a dohányosok élete saját bevallásuk szerint is jóval stresszesebb, ellentétben nem dohányzó embertársaikéval.
Még jó, majd attól rendeződnek a dolgok, hogy az ember rágyújt? Vagy majd attól jobban alkalmazkodik hozzájuk, esetleg meg tudja oldani őket? Jellemzően nem. Csak igyekszik elnyomni, vagyis lenyelni, mellre szívni a rossz érzést, de változás és változtatás nem történik, a baj pedig csak gyűlik és tetéződik...hát erre muszáj rágyújtani, nem?
15 éve | mester gábor | 14 hozzászólás
Egy felmérés arról számolt be nemrég, hogy érett korunkig nagyon ritkán foglalkozunk a halállal. Legfeljebb akkor, ha valamelyik rokounk, vagy ismerõsük közül elveszítünk valakit, vagy valamelyik ismerõsünk közül valakit hasonló fenyeget.
A 40-60 évesek közül azonban minden második megkérdezett foglalkozik néha a halál gondolatával. Hatvan éves kor felett már egyre többeket foglalkoztat saját halála.
A 70 éves kor fellettiek közül pedig már szinte mindenkinek megfordul a fejében, hogy az élet véges.
|
|
Keczánné Macskó Piroska mostantól Tag
Keczánné Macskó Piroska írta 4 hete itt:
Érezd magad jól a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás