Az vagy, amit megeszel. Az éhség a legnagyobb hatalom, a hataloméhség pedig talán a legpusztítóbb szenvedély.

De mire vagy éhes, amikor éhes vagy?

És mire költesz többet? Ételre, vagy fogyasztószerekre? És mi az a kémiai éhség?

Kicsoda Ana istennő, és miért nem éhesek, akik sohasem esznek?

Kövérség, soványság, szex és hatalom, hormonok és félelmek, anorexia és bulímia....

Az evészavaros személyek a betegségük elõrehaladtával egyre inkább elszigetelõdnek, bezárkóznak saját világukba, életüket az evéssel, fogyással való foglalkozás tölti ki. Ezért is nagyon fontos, hogy ne menjünk el segítségnyújtás nélkül a környezetünkben élõ evészavaros betegek mellett! Fejezzük ki véleményünket, ajánljuk fel segítségünket abban, hogy az illetõ szakemberhez forduljon. Mivel az evészavarok rendkívül komplex pszichológiai problémák, amelyeknek súlyos, veszélyeztetõ következményei vannak, ezért alapvetõ, hogy a szenvedõ fél megfelelõ kezelésben részesüljön.

A klinikai súlyosságú anorexia prevalenciája (elõfordulási gyakorisága ? szerk.) 1-8%, a bulimiájé ennek kb. háromszorosa. Ugyanakkor mindkét típusban magas a szubklinikai zavarok aránya, amelyek csak részben fedik le a diagnosztikus kritériumokat, de az életminõséget nagymértékben rontják és számos testi és pszichés szövõdménnyel is járnak, alkalmazkodási zavarokhoz vezetnek. Az utóbbi években azonban mindkét evészavar típus gyakorisága nõ, egyre több beteg jelentkezik kezelésre, de még így is ? egyes adatok szerint ? a bulimiások 80%-a nem kap kezelést.

Az elsõ anorexiás esetleírások a 19. század végérõl származnak, míg a bulimiát sokáig az anorexia egyik variánsának tekintették és csak 1979-ben vált önálló betegségkategóriává Russell nyomán. Az anorexia jellegzetesen 14-16 éves kor körül kezdõdik, a bulimia gyakrabban a fiatal felnõttkor betegsége. A kórképek kiemelkedõ jellegzetessége anorexiásoknál a súlyfóbia és a testképzavar, amelyek az extrém alacsony testsúlyért és a szélsõséges koplalásokért elsõsorban felelõsek, bulimiásoknál az önértékelés zavara, a szénhidrátsóvárgás, a falásrohamok és az azokat követõ kompenzatórikus viselkedések (önhánytatás, hashajtó és vízhajtó abúzus, túlzásba vitt testedzés, koplalás) jellemzõek.

Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa két, klasszikus típusú evészavar, amelyeknél a hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezõk egyaránt biológiai, pszichológiai és szociokulturális eredetûek. A testideáloknak való erõs megfelelési igény, a diétázás (amely az egyik leggyakoribb kiváltó tényezõ) mindkét zavarnál megfigyelhetõ. Az érzelemkifejezés nehézsége, a kommunikációs készség hiányosságai, énhatár problémák, kontroll zavarok ? ezek jellemzik leginkább a pszichés hátteret.

Az anorexia nervosa kóros mértékû lesoványodást jelent, amelyet a beteg legtöbbször extrém mértékû fogyókúrával, szélsõséges koplalással, önhánytatással, hashajtókkal vagy számos egyéb úton ér el. Ennek eredménye, hogy a személy az egészségét, sõt az életét veszélyeztetõ módon lesoványodik, ennek nyomán az alapvetõ testi funkciói is sérülhetnek. Akár képtelen lehet egy idõ után néhány méternél többet menni, vagy akár annyira legyengülhet, hogy az egyébként alapvetõen hétköznapi tevékenységekre, mint pl.